Semmi sem kötelező

Posted on

lánc, lakatVagy mégis? Bizonytalan vagy és inkább a biztosba kapaszkodsz, akármennyire fáj és nem tetszik, ami van? Na igen. Jellemzően hagyja magát a legtöbb ember a kötelezők, az elvártak, a biztos rossz fogságában. De mit hagy ki így? Az Életet biztosan!

Én szerettem a legtöbb kötelező olvasmányt, s nem is foglalkoztatott az elnevezés, a skatulya, hogy “kötelező”. Ma sem tudom, mik is voltak a “kötelező” bélyeggel ellátott könyvélményeim és mik a szabadon választott regények, novellák. Szerencsére azt tanultam meg a szüleimtől és a nagyszülőktől, hogy olvasni jó. A könyvek a barátaim lettek és nem a kötelező pluszok. Sokkal többet adtak nekem, mint szavak és mondatok. Inspiráltak, feltöltöttek, elvarázsoltak, kreatívvá tettek. Sőt, megtanították nekem, miért nem szabad skatulyákban és dobozokban gondolkodni.

Mindenki más, mindenki másként csinálja. És ez így normális, így helyes.

Kötelező rossz

A görcsös dolgok, a “csakazértis” ragaszkodások voltak életem legrosszabb kötelező körei, amit megfutottam. Volt amit többször is. Közben rá kellett döbbennem, hogy senki nem vár el tőlem igazán semmit. Amit más várna tőlem, azt valójában SAJÁT magától várta/várja el. Az ő sikertelenségét kell nekem kiküszöbölnöm, ha az ő indíttatását fogadom meg és úgy haladok a saját utamon. Dehát az az ő vágya, az ő elképzelése, az ő útja lenne!

Eleinte dühöt éreztem azok iránt az emberek iránt, akik folyamatosan ugyanazt a kötelező, bemagolt véleményt szajkózták, s valódi, saját életükből vett tapasztalattal és beleéléssel nem tudták megmagyarázni a kötelezően szájba rágott igazságot. Hazudtak. Jó sokat és sokáig. Nem nekem. Maguknak. Így élnek, éltek és halnak majd meg. Talán észre sem veszik, talán az önhazugságok olyan mélyen elnyomják a valóságképet, hogy számukra valóban megszűnik a való, így nem is hiányzik.

A kötelező mindig elvár tőled valamit. Ha ezt kell tenned, ha csak így teheted, mindig fals irányba visz téged. Te a te utadat, a te eszközeiddel és a te céljaidért éled. Ha nincs célod, csak hazudsz magadnak a másikba kapaszkodva valamit. És az már nem is a te életed. Kapaszkodsz a másikba, a másik életébe, és közben azt sem tudod, te ki vagy.

Miért gondolod, hogy ami kötelező, az az igaz? Miért gondolod, hogy csak a kötelező létezik? Miért akarod mástól várni a SAJÁT megoldásaidat? Mert könnyebb, mert egyszerűbb, mert már más kipróbálta és mert neked úgysem sikerülhet… Na persze. Ha minden igazi életszerető ember így gondolkodott volna, ma nem lenne művészet, nem lenne kultúra, nem léteznének vallások, nem hinnének az emberek a nyitottság erejében, nem lenne tudományos fejlődés, nem lépnénk előre egyetlen lépést sem. Semmiben. És ez jó lenne?

Nem mondom meg és nem is lehet, mi a jó és mi lenne a számodra igazán megfelelő. Ezt neked kell feltérképezni. Ez a saját utad, a saját életed. Te keresed az eszközöket, barátokat, társakat ehhez az úthoz, nem más. És te élvezheted a kötetlen szabadságot, a kötelező lényegtelenségét, a saját örömök lényegét.

Te döntesz. Dönteni pedig öröm, mert a tied marad az élmény. Mindig van választásod, mert semmi sem kötelező. Semmi!


One thought on “Semmi sem kötelező

  1. Pingback: Akik könnyen mondanak nemet | Nőfejlesztő

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>