Önbecsülés és asszertív kommunikáció

Posted on

egyensúlyAz asszertivitás téma második, befejező részében az énképet és önbecsülést helyezzük a középpontba, hiszen ezen alapszik az asszertív viselkedési forma alakulása is. Vendégszerzőm írásában az asszertív, “win-win” kommunikációról is olvashatsz:

Az első részben, az asszertivitást bemutató írásában Pázmándi Anikó ír a szó jelentéséről, a viselkedési forma jellemző karakterisztikájáról, s gyakorlati tanácsot is ad a tanulható attitűd felépítéséhez.

Most az énkép és valódi énünk ellentmondásaira hívja fel a figyelmet, elemzi önbecsülésünk alapját, javasol egy remek gyakorlati könyvet a téma bővebb megismerésére és tippet ad az asszertív kommunikáció felépítéséhez.

 Énkép  –  Önbecsülés

Az énkép külső befolyásoltság eredménye, a mások által kialakított kép önmagunkról. A valódi énünk azonban mindenkitől független, kedvező vagy kedvezőtlen véleménytől mentes szintet képez. Valódi énünkkel való együttműködésünk során nem érzünk félelmet és határokat. Abban a pillanatban, amikor az énképet felváltja a valódi én tiszta érzete és megélése, boldogabbak lehetünk. Ehhez persze ugyanúgy hozzátartozik mások tisztelete és egyben elfogadása is.

„ Ne kívánj semmi más lenni , mint ami vagy és próbálj meg tökéletesen azzá válni !„ (Szalézi Szent Ferenc)

Az énkép kialakulásában főszerepet játszik, hogy a gyermekkortól kezdve hatnak ránk a szülők, osztálytársak, barátok véleményezései.
Számos negatív beidegződésünk raktározódik el és ezekhez hozzátesz a felnőtté válással járó helytállás a munkakörnyezetben, egyre magasabb szintű képzéseken való részvétel, ezáltal észrevétlenül formálódik a belsőnk. Igyekszünk integrálódni a társadalomba vagy annak bizonyos klikkjeibe, megfelelni és a külső igazolásokat külsőséggel is elnyerni. Ismerős történet számomra is az a szituáció, amikor egy személy fokozottan nagy elvárásokat támaszt a pénzkeresési lehetőségeivel szemben, mert azt gondolja, hogy a több pénz, szebb autó és nagyobb ház, márkás holmik mind kitöltik a belső űrt, garanciát remélve a boldogságra. Így válik mindez tökéletesnek tűnő kompenzációvá. Ez azonban csak látszat. A külsőségekkel szembeni függőség ingoványos talaj és sosem ad belső bizonyosságot. Ezzel egyidejűleg másoktól tesszük függővé saját önértékelésünket.

Mindezeket felszámolva képesek vagyunk felismerni az önazonosságot. Felszabadító érzést ad, erőt és hitelességet, bizalmat a saját preferenciáinkkal szemben, azaz van és lesz választási lehetőségünk, elhisszük, hogy tudunk alakítani az életünk történésein.

Legnagyobb vágyaink elérésének útjában mi magunk állunk, sokszor azzal, hogy tévesen ítéljük meg magunkat. Ebben a korlátozó magatartásban dolgozik a legnagyobb ellenségünk, az ego. Ez egy bizonytalan énünk, egy bennünk élő kisebb szörnyeteg, amit időről időre etetni kell a külvilág reakcióival. Táplálja a hatalom, igazolás, helyeslés, mások elismerése. Mindezek hiánya félelmet, a félelem bizonytalanságot, a bizonytalanság pedig agressziót szül. Destruktív hatása megmutatkozik személyiségünkben és közvetett módon a környezetünkben. A legfontosabb lépés, ennek a  folyamatnak a felismerése, a TUDATOSSÁG!

Tudatosságunk következtében irányítást nyerünk az életünk felett. Önértékelésünk fejlesztése érdekében erényeink gyakorlása a célravezető. A három legfontosabb erény a bátorság, együttérzés, kapcsolódás.
Miután láncra lettek fűzve az egymásra épülő és egymást kiegészítő erények, tulajdonságok, nézzük át a további szükséges tulajdonságokat!

Önbizalom: Azok összessége, amiben jó vagyok, lehet ez a sport, karrier, női-férfi szerepek... Ha önbizalmam rendben van, elhiszem, hogy képes vagyok valamire, felelősséget vállalok a döntéseimért és azok következményeiért, el tudom mondani, hogy milyen bánásmódot igénylek.
Önbecsülés: Aki vagyok, minden célommal együtt. Ennek eredménye az elfogadás.
Önelfogadás: Őszinteség önmagunkhoz és másokhoz, igényeink nyílt felvállalása, vagyis az, hogy saját elképzelésünk szerint éljük életünket, elismerjük és érzékeljük a szükségleteinket, mindezekért hajlandóak vagyunk kiállni. Békét kötünk önmagunkkal.

„ Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete .”

Az itt felsorolt tulajdonságok adják együttesen a belső harmóniát, amely nagyon fontos a többi erénnyel együtt ahhoz, hogy az asszertív kommunikációt el tudjuk sajátítani és begyakorolni. Ezekhez tartozik még az adok – kapok játékszabály, összhang a belső és külső megnyilvánulásokban, flexibilis hozzáállás és kompromisszumra való készség egyaránt.
Ebből is jót látható, hogy nem egyszerű folyamat a tudatosság útján haladni. Sok apró lépésből áll, megalapozott és összetett munkát igényel önmagunkkal és önmagunkért!
A modern világ képviselői közül egy angol szerző páros könyvét ajánlom, akik leegyszerűsítve és a hétköznapi olvasó számára is értelmezhető, szakkifejezések nélküli könyvet alkotott kifejezetten az asszertivitásról.
Sue Hadfield és Gill Hasson tanárnők és a pedagógiai pályán töltött évek tapasztalatai alapján írták a könyvet, részletesen kifejtve az asszertivitás elsajátíthatóságát. Két fő fejezetből áll, aminek az első része főként elméleti részeket taglal. Az átvezetést a gyakorlati részhez különböző szituációkra bontott tesztkérdésekkel oldották meg, ami rendkívül frappáns, mert az előtte olvasottakat azonnal vissza is tudjuk ellenőrizni és közben magunkat is megismerhetjük az őszinte válaszok megadásával.

Példák a jelenlegi kommunikációd megváltoztatására!

  • Cél kitűzése, amiben változást szeretnénk elérni
  • Pozitív példák, példaképek keresése
  • Kisebb sikerek növelik az önbizalmat a pozitív hozzáálláshoz: pl. az érzelmeink kezelése, a testbeszéd tudatos használata (szemkontaktus kerülése, görnyedt testtartás, ideges gesztusok, hanghordozás, gesztusok, külső megjelenés megváltoztatása)
  • Elismerést adni a környezetnek (mások dicsérete, hála kifejezése)
  • Kommunikáció: egyértelmű, egyenes közlésmód
  • Mások jogainak tisztelete, empátia
  • Határok helyes meghúzása
  • Felelősség vállalása

 

Ebben a megnyilvánulásban nyertes – nyertes felek beszélnek és hoznak döntéseket!


A beszélgetés kapcsán hangsúlyos, hogy nem a másik felet kritizáljuk! Asszertív kommunikáció során magunkról, a saját érzéseinkről beszélünk és a másik fél tetteit véleményezzük, nem a személyét. Testtartásunk nyílt, hirtelen mozdulatoktól mentes, hanghordozásunkból higgadtság, nyugalom árad. Hitelessé akkor válunk a kommunikációnkban, ha mindezek begyakorlását követően szimbiózisban működnek a fentebb említett részletek.

Pázmándi Anikó

 


One thought on “Önbecsülés és asszertív kommunikáció

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>