Októberi Megoldás klub

Posted on

megoldás klub nőfejlesztő 2014Október 16-án, csütörtökön szabad a kérdés és szabad a válasz itt a CIKK alatti kommentelő doboz segítségével. Maradhatsz név nélkül, de fel is fedheted magad. Ha szeretnéd megosztani a problémádat egy közösséggel, vagy segíteni szeretnél más kérdéseinek boncolgatásában, gyere és csatlakozz!

A szabályokat nem részletezem, itt utána olvashatsz, ha lemaradtál a szeptemberi beszélgetésről.

A cél: mindenki, akár név nélkül, segítő közösségben érezhesse magát, legalább egy napig!

Figyelem! Aki nem akar hozzászólni, annak érdemes frissítenie ezt a cikket időnként, hogy láthassa az új hozzászólásokat is.
Nap közben bármely témához hozzászólhatsz, vagy tehetsz fel új kérdést, s este 18.30- 20.00 között én is várom az érdeklődőket “élő” online beszélgetésre itt a cikk alatt.

Íme az eddig beérkezett, izgalmas 2 téma, amihez várjuk az észrevételeket!

“A” kérdései: Biztosan ti is éreztetek már olyat, hogy nőként nem vagytok elégedettek, pedig minden tőlünk telhetőt megtettünk a másikért. Mégsem kapok mostanában semmi törődést, figyelmet. Hol vesztek el az érzelmek? Miért nem érti a férjem, hogy mit szeretnék? Ha én elmondom a bajom, ő miért nem hallgat meg? Unalmas, közhelyes, megszokott lett minden körülöttünk, pedig én hetente több alkalommal is feldobtam közös kikapcsolódási lehetőséget, javaslatot. A férjem ezekre szinte soha nem nyitott mostanában. Mi és miért változott meg???

“B” töprengése: Félek, hogy sokan elítélnek a témáért, de szeretnék mégis beszélni róla. Normális lehet-e az, ha sok éves kapcsolat és hűség után, eljutok arra a pontra, hogy vágyom a teljesen új intimitásra? (Amit a párom mellett nem kapok meg. Én már lemondtam róla, hogy próbálkozzam…) Rossz vagyok és velem van a hiba, amiért eszembe jutott: mi van akkor, ha az egész életemet és annak érzelmi, szexuális részét mégsem e mellett az egy ember mellett akarom kiélni, leélni??? Fel sem merülhet ma az valakiben, hogy egy ember kevés egy életen át? 42 éves vagyok és nyitott új élmények felé. Szerintetek?


32 thoughts on “Októberi Megoldás klub

  1. Kedves Közösség! Szeretném az én bajomat megosztani veletek, megpróbálom röviden leírni. Van egy öcsém, egész normális családban nőttünk fel. A bajom az, hogy kb 2 éve arra döbbentem rá és vesztem össze akkor anyámmal, amit egész gyerekkoromban éreztem… anyaként ő mindig engedékenyebb volt az öcsémmel, mint velem. Mindenben ő volt előtérbe helyezve, nekem pedig inkább kötelezettségeim és szabályaim voltak, neki hozzám képest szabad és laza élete. Nem részletezem. A lényeg, amiben érdekelne a ti véleményetek, válaszotok, hogy amikor én anyává szeretnék majd válni, s a szemem előtt lebeg ez a rossz nevelési minta, akkor jól teszem e ha akár lányom akár fiam lesz megpróbálom őt valamilyen, a férjemmel együtt megbeszélt közös szabályrendszer alapján korlátozni, nevelni??? Ugye ez így lenne normális mindkét gyerek esetében, jól érzem? Nem megkötni szeretném a gyerekem azzal, hogy ő éppen lány, vagy fiú, hanem a különböző feladatokat megtanítani nekik. Jól esne, ha kapnék tőletek valamilyen segítséget. Köszönöm. Vica

    • Kedves Vica!

      Köszönöm a témát, elképesztően fontos, amit kérdezel és biztosan nem vagy egyedül az érzéseiddel és bizonytalanságoddal!
      Én 2 dolgot tudnék javasolni, mondani saját érzetből:
      1. Nagyon JÓL érzed te magad is, hogy a két különféle nem között mindig van különbségtétel anya és apa részéről is. Szerintem ez természetes is valahol… vagy ösztönös, nem tudom.
      2. A jó cél az lehet, amit itt a végén megfogalmaztál, de kicsit én kitágítanám: akkor lehet bármilyen nemű gyerekekből kihozni a legnormálisabb felnőttet (vagyis nevelni jól, szabadon, szabályok között és férfinak, nőnek), HA apa és anya igyekszik mindenféle SAJÁT ösztönből fakadó feladatot, mintát átadni a kicsiknek. Apa a saját mintáit, gondolatait, amit ő jónak lát, anya szintén a saját mintáit. Ha mindketten így álltok a kisemberekhez, (őszintén, segítve, saját jónak vélt megoldásokat átadva, féltve és olykor veszekedve azon, KINEK van igaza…) ők maguk tuti kihámozzák mindkettőtök nevelési szabályaiból a lényeget saját magukra nézve. Ebben szerintem tök mindegy, hogy fiad vagy lányod lesz. Legyetek mindketten segítő és gondoskodó szülők. Ennyi. :-)
      (rohadt nehéz, de szerintem más, konkrét szabályrendszer nem fontos)
      HAJRÁ! :-)

  2. Sziasztok!
    Bocs, de este nem leszek gép előtt, viszont a B téma érdekelne engem is, ki mit gondol róla. Én pont ma olvastam egy kicsit ehhez kapcsolódó témát. A lényege az, hogy férfiak vagy nők képesek e inkább arra, hogy több embert szeressenek egyszerre. Érdekes vélemények vannak itt is, elvileg férfi és nő is válaszolt ezekre a kérdésekre. Javaslom elolvasásra itt http://insideoflove.cafeblog.hu/2014/10/13/lehet-e-ket-ferfit-szeretni/
    J.L.

  3. Sziasztok!

    Itt vagyok, csak jelzem. Aki mer, az nyer. Lehet beszélgetni, hozzászólni. Én is fogok, de természetesen tiétek (is) a lehetőség, főszerep. Ahogy látom, elég érdekes témák merültek fel.

    Jó gondolkodást!
    Abonyi Anita
    http://www.nofejleszto.hu

  4. Jó estét mindenkinek. Veszem a bátorságot és szeretnék hozzászólni a B témához. Lehet hogy konzervatív lesz nagyon a véleményem, de kétgyermekes anyaként, harmincéves házasság után azt tudom erre mondani, hogy aki nőként, férfiként nem tud élvezni és megelégedni a saját kapcsolatával a férjével, az biztosan nincs jó emberrel együtt. Én sem mondom azt, hogy mindenben tökéletes a házasságom és a férjemmel a kapcsolatom, de nem is unatkozunk egymás mellett. Amire igényem volt és van, azt nagyjából meg is kapom. Ő sem panaszkodik, mert azt hiszem az, hogy figyelünk egymásra és látom a pillantásából, mozdulataiból, ha baj van, ha valami nem tetszik neki, akkor tudok lépni, tenni ellene. Én így gondolom.

    • Na itt látszik a generációs különbség. Az nagyon igaz, hogy a cél a figyelmesség egymás iránt, de az nem jelenti azt, hogy nem működhet valaki mással jobban pár dolog, mint az éppen aktuális partnerrel, nem? Ezért mondtam, hogy szerencsés, ha időben tesz a nő, férfi azért, hogy keresgéljen, talájon más élménykt és aztán max a végén kiköt egy kb tökéletes mellett.

      • Kedves hozzászóló! Nem sértegetni akartam senkit azzal, amit magam érzek és én így élek. Igen a generációs különbségek eléggé felfordították itthon és máshol ezeket az alap erkölcsi kérdéseket, de akkor sem gondolom, hogy az a megoldás, hogy valamit eldobunk, mert bizonyos dolgokban extra igényeink lesznek hirtelen. Ez is lehet egy út, de nem ez a jó út. szerintem.

  5. :-) Én a b kérdésekhez szólnék hozzá. Tudom, fiatal vagyok a kérdezőhöz képest, de szerintem az illető nem igazán élte ki magát akkor, amikor tehette volna. Manapság, mi fiatalok mehetünk, látunk, ismerkedünk, amíg csak el nem határozzuk magunkat. Ez jó is, rossz is, de inkább jó. Jobb, mint anyám, vagy nagyanyám korában. Mondjuk mit lehet ma egy idősebb embernek tenni, ha így érez és nem úgy élt korábban, ahogyan pl mi… menjen és éljen még. Mi veszteni valója lehet?

  6. Engem is a B téma izgat leginkább. Én azt gondolom, tegye mindenki a szívére a kezét, legyen az fiatal, idős, elvált, férjezett, vagy hajadon, özvegy és mondja azt hogy soha nem gondolt még ugyanerre? Szerintem senki sem angyalka ebben a témában. És miért baj, ha legalább elgondolkodunk azon, mi lenne ha? Kivel tudnám elképzelni a máshogyant? Ez érdekes és izgalmas játék.

    • Ebben igazad van. Azt hiszem az nem volt egyértelmű a válaszomban, hogy én sem az álszentség híve vagyok. Gondolni és képzelni sok mindent lehet, aztán hogy mi lesz a vége az már más kérdés. De továbbra is tartom a véleményemet arról, hogy a figyelem, figyelmesség a lényeg!

  7. Én nem akartam hozzászólni, de látom eza kikacsintás téma nagyon bejött itt a csajoknak. Megértem. Én személy szerint már többször kikacsintottam, sőt kimondom, megcsaltam az állandó társamat úgy, hogy közben nem élünk nyílt kapcsolatban. Ez is divatos manapság, nem tudom ti mennyire ítélitek el, de azért van ilyen. Nálam egyértelműen a figyelmetlenség volt az ok. A barátom kapott egy remek munkát, amivel alig van itthon. Én viszont törődésre, szexre vágyom. ez van. Ő nincs itt velem sokszor. Ergo megtettem, amit megkívántam, mert adódott az alkalom. Szerintem, ha valakiben ez a kérdés gyakran felmerül az már azt jelenti, hogy másra van szüksége, mint ami adott. Tehátt tenni kell valamit, nem?

    • Te hány éves vagy egyébként? Érdekes amit írsz, mert ezek szerint mégis nyílt kapcsolatnak értelmezed a kettőtök dolgát, nem? Tudsz róla, hogy a fiúd is megcsal téged? Szerintem van rá esély…

      • Nem vagyok már tini és kamasz sem. Nem tudom biztosan, de felmerült már bennem is, hogy ő sem fogja vissza magát, ha én sem. Férfiből van, ők sem szentek, nem igaz? Én akkor is vállalom, hogy lehet így együtt élni valakivel, aki felé mégis van vonzódás és persze más dolgok is összekötnek minket. Nyitott kapcsolatnak az a lényeg, hogy rendszeresen kint keresitek a megoldásokat és nem bent a kapcsolaton belül. Szerintem mi még nem jutottunk ide.

        • Azon agyaltam most amit írtál. Ha tudod, hogy a másik fél is megengedheti melletted azt, amit te is megengedsz magadnak már nem is először, akkor te egy boldog és számodra kiegyensúlyozott párral élsz együtt. Nem? Ha mindkettőtöknek így jó, akkor hol a probléma?

        • Bocsánat, de mi köt össze még titeket? A pénz? Nem bántani akarlak, de egy kapcsolat nekem a bizalmat és a nyugalmat jelenti, a többi már csak hab a tortán. Ha én megcsalom a másikat, és ő is engem, akkor az a kapcsolat mire alapszik?

          • Ezek jól hangzó dolgok, de a bizalom bennem még meg van azok mellett, hogy keresek újat és mást is az életben. Viszont a nyugalom nem cél egyikőnknek sem, ő ezért dolgozik olyan helyen és csinálja azt, amit, én pedig ezért vágyom dolgokra, amit igyekszek meg is találni.

  8. Én csak azért szólok most közbe, mert az A témával még nem foglalkozott senki. Szeretném a téma hozójának és persze másoknak is, akik még nem ismerik ezt a remek videót ajánlani. Tizenpercben, amerikaiasan leegyszerűsítve, persze kissé sablonosan, de elég érthetően és viccesen elmagyarázza az A kérdésekre adható biológiai adottságainkat. Férfi és női agy: https://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM Nézzétek meg majd ma este ezt a bejátszást, hátha itt-ott tisztul a kép általa.

    • Ezt tetted ki a faceboookra is? Ezt láttam! Elég vidám előadás volt, de nagyon találó a női zizegés és a férfi nyugalomkeresése. Ajánlom a fiataloknak is.

      • :-) Szerintem is vidám, és közben meg elgondolkodtató. Persze nem tudom a férfiak mit gondolnak róla, erről, de a férfi előadó máris hitelesebbé tette számomra ezt a két nem közti ellentétes hozzáállást. :-) Örülök, hogy a Nőfejlesztő facebook oldalát is követed! :-)

  9. Elolvastam Vica problémáját a gyerekneveléssel kapcsolatban. Nagyon jó téma, erről jó lenne még olvasni és beszélgetni bővebben. Nálunk két fiú van, így ezt a fajta különbözőséget nem éltem meg, nekem is két lánytestvérem van és édesanyámék sem tettek nagy különbséget köztünk. Pedig mindhárman más irányba mentünk el. Nehéz téma. Szerintem csak az érzi ezeket a kérdéseket igazán, aki megéli a nevelés nehézségeit. Azzal egyetértek, amit Anita írt, hogy közösen kell példát mutatnunk szőlüként a gyereknek. Ő mindkettőnktől tanul. De a nő erősebb kapocs, mert ő van szinte állandó kapcsolatban a kicsivel és később is, úgy gondolom.

    • Csak annyit fűznék hozzá ahhoz, amit mondasz, hogy mára már kissé megváltoztak a szerepek nő és férfi életében is. Így azt hiszem a babaság utáni időszakban a férfi legalább olyan erősen kötődhet, kapcsolódhat a gyermek életéhez, mint addig a nő tette. Sőt, láthatóan a gyerekek erősen várják is, tesztelik is ezt a két mintát, a két szülőt, amikor csak tehetik. Ezért alapvetően fontos szerintem a két szülő hangsúlyos különbségeinek megjelenése is a gyereknevelésben.

  10. Én is azzal értek egyet, látva itt a hozzászólásokat, hogy nem kell az embernek álszenteskednie, de azért a vágy és a valóság között erős szakadék tátong a legtöbbünk életében, nem igaz? Hát de. Én álmondtam már királyfiról és izgalmas helyekről ahol élhetnék, voltak és vannak nagy álmaim, hogyan kellene a jelenlegi párommal élnünk majd 5 év múlva, de nem rugaszkodom el a valóságtól csak azért mert éppen kívánom a másikat vagy sem.

  11. Izgalmas ez az este. Ilyenkor olyan jó lenne tudni, hogy vajon a kérdező is itt van közöttünk, vagy csak olvas és nem mer közbeszólni? Hátha elő lehet őt is húzni a kalapból.

  12. Köszönöm, hogy itt voltatok és/vagy olvastatok minket. Jó továbbgondolást mindenkinek! (mindjárt lezárom a nyílt hozzászólást, de aki akar, még írhat névvel+e-mail címmel)

  13. Sziasztok!
    A szeptemberi megoldás klubban én kértem segítséget a válságba jutott házasságom miatt. Nekem is eszembe jutottak a fenti gondolatok (egy férfi mellett maradni, vagy nem?), de igazából én úgy éreztem, sokkal értékesebb mindaz, amit együtt létrehoztunk (20 év alatt), hogy ne találjunk rá megoldást. Az egyik fontos gondolat, amire azóta sokszor figyelmeztetem magamat, hogy legalább annyi ideig tart kikeveredni egy válságból, mint amennyi idő kellett ahhoz, hogy idáig jussunk. Én túl türelmetlen voltam, és azt hittem, ha egyszer megbeszélünk mindent, attól fogva az úgy lesz. De ez nem így van. Én igazolni tudom azt, hogy a nehézségek leküzdésével fejlődik az ember – mert soha nem gondoltam volna például, hogy az én férjem ennyire kedves és figyelmes is tud lenni (eddig egyáltalán nem létezett ez az oldala). Igen, a férfiaknak is vannak érzéseik, ugyanúgy, mint nekünk, csak jobban titkolják. És arra is rá kellett jönnöm, hogy sokszor csak az járt a fejemben, hogy ÉN mit szeretnék. Közben pedig neki sem volt jó az egész. Bonyolult és nehéz, de szerintem érdemes megpróbálni a dolgok legeslegmélyére menni. Sok könyvet elolvastam, de az egyik legjobb: Gary Chapman: Maradjunk együtt! – Házassági krízisek megoldása. Sok gyakorlatias példa és tanács van benne. (Zárójelben: volt olyan időszak, amikor ha szembejött volna egy lehetőség (valaki más), talán nem mondtam volna nemet. De nem jött :) )

    • Dejó, hogy ezeket megírtad nekünk! Pláne, hogy el is mesélted korábban, mennyire nem könnyű jelenleg a helyzeted. Vagy legalábbis így érezted. Örülök, hogy sikerült átlendülni a holtponton és mindketten JÓ irányban haladtok a férjeddel, közösen! Így tovább!
      És köszi a könyvajánlót is! :)

  14. Pingback: Novemberi Megoldás klub | Nőfejlesztő

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>