Munkamánia: hasznos vagy veszélyes?

Posted on

munkamániaIdegösszeroppanás, stressz, depresszió, hogy csak pár olyan betegséget említsek, ami a munkahelyeink ártalmas következménye lehet. A maximalizmus és munkafüggőség remek belső motivációs motor, azonban számtalan az előbbiekhez hasonló veszélyes csapdát rejt magában.

Ahogyan az egészséges életmódban, a fogyáskísérletekben úgy általában az élet minden területén a mértékletesség és fokozatosság a leginkább nyerő hozzáállás. Fontos, hogy belső indíttatásunk legyen megtenni valamit, ami számunkra előnyös és kedvező eredménnyel kecsegtet. De nem mindegy, hogy ez a belső hang, vagy nevezhetjük motivációnak, milyen hőfokon égeti el az energiáinkat.

Vannak olyan vezetők, nők között is sokan, akik magánéletük, szabadidejük rovására hajtják a munkát, mert számukra egyetlen ösztönző belső erő létezik már egy jó ideje: a teljesítmény és a gazdasági siker. Korábbi cikkemben már szó volt a teljesítménykényszer és feszültségoldás egyik végletes eredményéről, a kiégésről. Sokan küzdenek ezzel a jelenséggel, hiszen feladatuk nap mint nap akad, mégsem éreznek már örömet a tömény, de rutinszerű munkafolyamatokban.

Az igazi maximalista hozzáállás is pontosan ilyen eredményeket produkál. Ami az igazi veszélye, hogy szinte bármely területre is összpontosít a feladatcentrikus ember, a folyamat közben elveszik belőle a lelkesedés, kifogynak a feltöltő, lelkesítő motivációs energiák és az ember magára marad a feladattal és a kiábrándultsággal.

És mi újság a szenvedéllyel?

A szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség között kell megtalálni a vékony határvonalat. Ez az igazság. Azok az emberek élik meg szenvedéllyel az egyes munkafolyamatokat, vagy a kapcsolataikat, akár a hétköznapok egyes rítusait, akik képesek felismerni az adott téma újszerűségét.

Az újszerűséget és a másságot pedig keresni kell. Ez a keresés pedig örömet okozhat, hiszen újabb és újabb kutatómunkát, elfoglaltságot és feladatot ad a folyton nyüzsgő természetű ember számára. Ez az a folyamat, ami olyan motivációt nyújthat bárkinek, ami önmagát is feltölti, önmagát is ösztönzi és feltölti újabb energiákkal.

Valójában mindannyian maximalisták vagyunk egyes érdeklődési területeinken, hobbinkban, hétköznapi tevékenységeinkben. Lehet az takarítás, kisállattartás, autóvezetés, kertészkedés, bármilyen munkafolyamat, ajándékvásárlás (készítés!), vagy a pihenésre szánt relaxációs technika, a folyamat és a feladat élménye olyan hatással lehet ránk, ami önmagát is gerjesztő motiváló erőt jelent.

Szerencsés esetben tehát megtaláljuk munkánkban is, magánéletünkben és szabadidőnkben is azokat az örömteli folyamatokat és feladatokat, amiket nem kényszerként élünk meg, hanem örömforrásként, szenvedéllyel tudunk és akarunk elvégezni.

Figyelem! Ha több a bosszúság és a kellemetlen, feszélyező belső érzés bennünk, mint az inspiráló belső örömérzet, akkor ideje szünetet tartani a munkában és mérlegelni a befektetett energiát és időt a várható eredmény értékével. Próbáljunk inkább tiszta fejjel gondolkodni, elemezni, majd váltani, amikor még képesek vagyunk erre és nem kudarcként, sikertelenségként fogjuk fel a változtatás tényét.

Hallgassunk szervezetünk intő jeleire, legyen az lelki nyomás (frusztráció, negatív gondolatok gyakorisága), s akár fizikai megnyilvánulások, (vérnyomásingadozás, szédülés, szapora levegővétel) és változtassunk módszereinken, amíg még nem késő!

Korábbi, a témához tartozó cikkeimet itt találod: Tervezés és kiégés

- Tervezés és a stresszmentes élet – kattints!

- Állapotfelmérő teszt a kiégésről + tudnivalók – kattints!


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>