Megoldás klub november 20-án

Posted on

megoldás klub nőfejlesztő 2014Újra itt vagyunk együtt. Az eddig feldobott témák ismét elég agyalósak. November 20-án este 18.30 és 20.00 között én is itt leszek “élőben” veletek. De addig is, aki aznap, bármikor hozzászólna, kérdezne, vagy új témát dobna be a közös beszélgetésbe, megoldáskeresésbe, NE FOGJA vissza magát!A feltételek (és a moderálási szabályok) ugyanazok, mint az eddigi Megoldás klubokban:

Mindenki november 20-án egy valós, vagy álnévvel kommentálhat ITT a cikk alján. Tehát csak egy nevet kell megadnod, beírnod a kérdésed, véleményed, aztán küld be, majd frissítsd néha a cikket (F5-tel), hogy lásd, ki szólt még hozzá a témához.

A moderálást, vagyis az anonim hozzászólási lehetőséget november 20-án, csütörtökön este 20 órakor lezárom. Utána is tudtok kommentelni, DE akkor már névvel és e-mail cím megadásával küldhetitek be a hozzászólásotokat.

HAJRÁ!!!

*

Íme az eddig érkezett érdekes témák:

“A”: Sziasztok! Tudom, hogy nehéz kérdés, de nagyon aktuális az életemben, s hátha ti tudtok okosságokat hozzátenni az anyós-após problémámhoz, íme a kérdéseim: Mennyire hátráltat egy kapcsolatot az anyós-apóshoz (párunk szüleihez, családjához) való viszonyulás? Ki mennyire toleráns/támogató? Bele lehet-e/szabad-e szólni/avatkozni dolgokba (akár életviteli, akár anyagi téren) vica versa? Vagy el kell fogadni mindent és mindenkit úgy ahogy van? Megronthat-e az egy párkapcsolatot, ha a szülőkkel kapcsolatos egyet nem értések alakulnak ki a pár között? Már ha egyáltalán egyik fél el meri mondani a véleményét a másiknak…

“B”: Szép napot! Nálam egy fura kérdés merült fel nem olyan régen. Azt hiszem gyerekneveléses témával még nem foglalkoztatok itt, de hátha lesznek jó ötletek, ami nekem is, másnak is segíthet. A kisfiam most 5 éves. Egyre okosabban viszonyul a dolgokhoz, élvezzük mindketten (szülők) ezt az értelmes kinyílást. De amikor kénytelen vagyok a nagyszülőkre bízni, mindig úgy kapom vissza mostanában őt, mintha kicserélnék. Tudom, hogy mások vagyunk, vannak generációs különbségek is persze, de az nem járja, hogy újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy amíg itthon mindent megkóstoltatunk vele és többségében el is fogadja, nyit az ételekre, addig a nagyszülők után sokszor finnyás ugyanarra az ételre, amire előtte nyitott volt. Már többször mondtam a nagyszülőknek, hogy hagyják a gyereket enni, kóstolni, semmire ne erőltessék és ne mondják azt ők sem, hogy “biztos nem szereted a főzeléket, ezért inkább rántott husit kapsz”, mert itthon semmire nem mondjuk előre, hogy “biztos nem szereted”… pont az a lényeg, hogy mindent megkóstoltassunk, mert alapból finom. Ha mégsem tetszik neki, akkor elfogadom és majd később újrapróbálkozom, hátha. Unom, hogy nem értenek a nagyszülők a szép szóból. Ötlet, tanács, bárkitől??? Köszönöm!

*

- Az októberi Megoldás klub témáit és kommentárjait itt olvashatjátok, kattints!

- A szeptemberi Megoldás klub témáit és kommentárjait itt olvashatjátok, kattints!

*

JÖHETNEK A VÉLEMÉNYEK!


14 thoughts on “Megoldás klub november 20-án

  1. Kedves A és B: ismerős kérdések és problémák. Nem véletlenül tartja a mondás hogy ahova át lehet menni papucsban, az túl közel van. Ezt gondolom én is anyaként és anyósként is. Imádom a gyerekeimet és igen, vannak néha problémáim például a gyereknevelési dolgaikkal, de szerencsére nem szólhatok mindenbe bele, mivel csak 2-3 havonta látom az unokákat. Akkor magam is a saját józan eszemre hallgatok és nem mindenben követem az anyukák tanácsait, de úgy gondolom ezt mi már magunk között többször is megbeszéltük. Ha anyós-após probléma merül fel, az biztosan megronthatja a házaspár életét, pláne ha nem beszélgetnek soha ezekről a dolgokról. Jobb nem lesz a helyzet, hiszen felnőtt emberekről van szó, nem igaz?

  2. Szia! Szerintem a B kérdésben nagyon okosan gondolkodik az anyuka, ha minden ételt úgy kezel a kóstoltatásnál, hogy csak finom lehet. Jó, ha így nőnek fel a gyerekek. Igazából csak ezt akartam mondani, sok ötletem nincs, hogyan lehetne a nagymamákkal a dolgot véglegesen tisztázni.

  3. ÉRKEZETT egy ÚJ téma!
    Egyik kedves hírlevélolvasóm kérdezi Tőletek:

    Legyen ő a “C” kérdező:
    “Szerintetek, mivel érdemes próbálkozni, ha úgy érzem 20 év házasság után, hogy belefáradtam a folyamatosan határozott és mindenben én döntök szerepbe? Persze biztosan azt mondjátok, hogy ennyi év után, miért és hogyan is akarom, hogy a szerepeink megváltozzanak a férjemmel, de én most érzem azt, hogy elfáradtam és legszívesebben áttenném a napi munka egy részét a férjem nyakába. Annyit mesélek még magunkról, hogy családi vállalkozásban dolgozunk, amióta házasok vagyunk. Így a számomra természetes és szeretett otthoni munkák mellett a vállalkozás egy részének dolgaival is én foglalkozom. Lehet találni valami jobb arányt erre a munkamegosztásra, szerintetek?”

    • Ez is jó kérdés és nem irigyellek, hogy ilyen helyzetben vagytok. Hallottam már sokaktól, hogy lehetetlen összekötni a munkát és a magánéletet. Lehet hogy te is inkább ebbe fáradtál bele, nem a szokásos határozottságodba?? Írtad is, hogy szereted a házimunkát például. Ha úgy van, ahogy sejtem, talán felvehetnétek valakit kisegíteni a munkahelyedre és akkor te fellélegezhetsz.

  4. Hahó! Én nem leszek este, de szerintem érdekes kérdések vannak mára. :-) Remélem, jó kis tanácsok lesznek.
    Engem is az A kérdések gondolkoztattak el. Voltak problémáim a leendő anyósommal nekem is. Itt nem tudom, mi a konrét gond, amiről a kérdezőnek ezek eszébe jutottak, de például nálunk volt egy elég kemény dolog: amikor az apósom meghalt, szegény, anyósom, természetesen mindenben igyekezett ránk támaszkodni. Egyetlen fia van, ezt én telejesen meg is értettem, elfogadtam. De amikor egy év után, a nyaralásunkra, egy hétre nem akarta elengedni !!! a fiát, mondván ne hagyjuk őt egyedül, mert félne és nem érezné biztonságban magát, no akkor el kellett beszélgetnem a kedvesemmel és anyóssal is. (nem velünk lakik ő, csak hétvégente járunk hozzá, néha a kedvesem hét közben is beugrik, ha valamit segíteni kell, házimunka, ilyesmik)
    Szerencsére mi meg tudtuk ezt beszélni. Elmentünk nyaralni és közben minden nap volt telefonos kapcsolat az otthoniakkal. Ez jó példa lehetett a jövőre nézve. Remélem, hasonló helyzet nem alakul ki, de legalább mindenkivel meg lehetett értetni, hogy egy hét nem a világ.

    • Szia! Szerintem is a lényeg az, hogy beszéljétek meg az adott problémát. Legalább magatok között, aztán lehet menni a családtagokhoz is, ha tudtatok dönteni valamilyen irányban. Az igaz, hogy a kérdezőnél nem derült ki konkrét eset, milyen problémája van az anyósapósával. Jó lenne tudni. Kicsit könnyebben lehetne tanácsot is adni akkor.

  5. sziasztok! Nekem is jutott eszembe egy kérdés ezzel az anyós témával kapcsolatban. A kapcsolatok elején az emberek igyekeznek jóban lenni, minden fél. Ez jó. Aztán előjönnek a problémák idővel, de vajon érdemes ezekkel a problmákkal foglalkozni egyáltalá? Mondok egy példát: ha beleszólnak az életedbe, vagy a kettőtök életébe a szólők, de ez az elején is így volt, akkor végülis a dolog nem változott semmit. Mindenki ugyanúgy viselkedik, ahogyan az elején, nem? Akkor pedig miért is a nagy gond később? Valójában nincs is probléma. Vagy mi van akkor, ha az a probléma, hogy a kapcsolatodban nem működik az összhang és a párod nem feléd húz, hanem a szülei felé eygre jobban. Na akkor probléma van, de akkor meg ketőtöknek kellene valamit megváltoztatni, ami már nem úgy működik mint régen, nem?

  6. Sziasztok! Én férfi szemmel is azt mondom az A kérdésekre, hogy persze hogy megronthatja a kapcsolatot, ha baja van egyik-másk félnek a szülőkkel. Vagy a szülőknek a gyerekeik választottjával. Nehéz ügy. Mondjuk saját tapasztalatom még nem volt ezen a téren, legalábbis rossz, de mi a párommal nem sokat járunk egyik szülőhöz sem haza, mert földrajzilag sem könnyen megoldható munka mellett. Amikor megyünk, akkor mindenki igyeksztik a tőle telhető legtoleránsabban viselkedni a másikkal. Ha bajom volna a párom szüleivel, akkor sem gondolom, hogy ezt a párommal vagy pont a szüleivel kéne megtárgyalnom. Én elfogadom őket olyannak, amilyenek. Ők is elfogadnak engem. Nekem ez már bőven siker.

    • De jó, hogy egy férfi ember is közénk jött és elmondta a véleményét, örülök! :)
      Szerintem fontos szempont, amit te mondasz, hiszen az a feltétel nélküli elfogadásról szól, nem igaz? Ha kölcsönösen elfogadjátpok egymást olyannak, amilyenek vagytok, akkor túl sok baj már nem történhet. (persze én is úgy gondolom, hogy idővel nőhetnek a problémák és elfogyhat a türelem, dehát emberek vagyunk, változunk és felnőttként mindig az okosabb enged elv a szerencsésebb talán)

      • Ja ja, valami ilyesmi a lényeg, igen. Ők is felnőttek és ha engem is annak kezelnek, az már jó. Nekem meg tisztelnem kell őket azért, amiért felnevelték nekem az én tündéri kis páromat. Már ezért is türelmeseknek kellene lennünk feléjük.

    • Nekem is tetszik, amit mondasz. Az elfogadás is szép és a gyerek miatti tisztelet is. Azért az biztos nem véletlen, hogy a kérdező ezeket a kérdéseket feltette, hiszen komoly problémája lehet, amit mi nem tudunk pontosan. Megint azt mondom, ha tudnánk pontosabbat biztosan tudnánk bölcsebben is hozzászólni. Én szívesen tenném

  7. Szerintem a B téma nem olyan vészes. A gyerek sokkal okosabb, hogy át lehessen verni bármiben is sokszor. Ha otthon úgyis tud rá hatni a szülő, hogy megkóstoljon bármit, akkor az sem véletlen. És meg is jegyzi az a gyerek, hogy amit evett az tényleg ízlett neki, vagy akkor éppen nem. Írtad is, hogy nem erőleteted. Szerintem ez a nagyis kérdés is ilyen. Tök felesleges erőltetni, vagy problémázni ezen, hiszen a gyereknek előbb-utóbb úgyis lesz annyi esze, hogy a nagyinak akár nemet mondjon, vagy éppen örömmel megegye azt, amit ott adnak neki. Kevesebbet van a nagyinál, mint otthon, nem? Akkor semmi gáz! :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>