Megbocsátás, megéri?

Posted on

nyitottság, megbocsátásTípus, habitus kérdése is, hogy ki mennyire könnyen bocsát meg a másiknak. No és hogy mit. Sok cikkben olvasom, a megbocsátás és a felejtés között erős kapcsolat van. Aki megbocsát, még nem felejti el mindazt, amit igyekezett a szívében, lelkében helyre tenni. S aki felejteni akar, biztosan a megbocsátáson (is) átvezet az útja…

Vajon, ki hogyan csinálja? Van erre valami jó eszköz? Érdemes egyáltalán a megbocsátásra energiát fektetni? Vagy az idő majd megoldja helyettem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is felmerültek bennem, amikor azon agyaltam, miért olyan NEHÉZ folyamat a megbocsátásé?! Mert, hogy fontos lenne rendezni a sorokat, kibogozni félreértett szálakat, a feledés és idő segítségével újragondolni régi sérelmeket és tenni egy lépést a lelki megnyugvásunk felé. Ha mi lépünk egyet, teszünk egy gesztust, az mások életében is fordulatot hozhat. Egyre inkább így érzem, de a cselekvést akkor is nehéznek gondolom.

Van olyan, aki nem érdemel megbocsátást?

Ez a kérdés fórumokban is felmerült már, s elég határozott válaszok érkeztek rá:
- gyilkosság
- erőszak
- ha egy életre tönkretesz, negatívan befolyásolja valaki valamivel az életed.
Ezekkel valóban nehéz vitatkozni. Az emberi rosszindulat, a másoknak szándékosan okozott baj és kár, sőt életet kioltó cselekedetek szinte megbocsáthatatlanok. Ezek azok a kategóriák, melyekben már a HIT és a VALLÁSOK válaszai adhatnak előremutató válaszokat, segíthetnek továbblépni.

Nekem akkor megy nehezebben a megbocsátás, ha az illető ezt nem kéri, nem bánta meg, amit tett. De csak nagyobb, súlyosabb dolgokban. Szerencsére nem vagyok haragtartó.”  – írja az egyik fórum hozzászólója.

Rávilágít a véleménye arra, hogy a megbocsátás milyen összetett dolog. Nem csupán tőlem függ az eredménye és sikere a folyamatnak, hanem attól a féltől is, akivel szemben szeretném meglépni ezt a tisztítási cselekedetet. És összetett dolog, hiszen időre, megfelelő helyzetekre, körülményre, pozitív lelkiállapotra, esetleg segítő társra van szükség a folyamat beindításához. Az eredmény is összetett.

Az emlékezés szerepe

Megbocsátani, szerintem mindent meg lehet az életben, de elfelejteni soha.” – írja egy másik hozzászóló. A megbocsátási folyamat eredménye akkor lesz sikeres és valóban lelkileg felszabadító minden szereplő számára, ha tudatosan nézünk szembe a tényekkel és a maradandó emlékképekkel. Mert az emlékek megmaradnak, a negatív és pozitív képek egyaránt. Az a kérdés, hogy melyeket akarjuk minden egyes alkalommal előhívni magunkból, ha az illető emberre gondolunk?!

Igen, a megbocsátás is olyan tudatos, emberi cselekvés, amilyen maga az erőszak, a rosszindulatú cselekedetek elkövetése is. Ha pedig ismerjük a folyamat indítómotorját, s erősnek érezzük magunkat, nyugodtnak (és nem magányosnak) a slusszkulcs előkereséséhez, akkor a teendő is sokkal egyszerűbb, mint előtte gondoltuk. A folyamat ugyanaz, mint valakinek rosszat tenni. Kigondolod, eltervezed, megvalósíthatónak érzed és már teszed is. Csakhogy a megbocsátáshoz elő kell hívnunk a közös, pozitív emlékeket, azokat, amik mindkettőnk számára örömtelik és építők lehetnek! Ha van elég, és olyan fontos kép, történet, közös gondolat, megélt helyzet, amit már súlyozva, vagy mérlegre emelve egyértelműen billenne a megbocsátás felé az öröm oldala, akkor nincs sok agyalni valónk a továbbiakra.

A konkrét lépés formája sokféle lehet: írásos levélben, e-mailen, facebookon, telefonhívással szóban, s ha úgy alakul személyesen érdemes folytatni a megkönnyebbüléssel és katarzissal járó tisztuló folyamatot.

S hogy hogyan tovább? Nem a folytatás mikéntje a lényeges. Nem is biztos, hogy folytatni kell valamit, ami már túl távolinak és megkövültnek látszik. De az esély megadása, a jó pillanatok megélése hatalmas kapukat nyithat meg bármely fél számára.


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>