Ki mennyit ér a piacon?

Posted on

mérlegA szabadpiaci elvek alapján működő piacgazdaságokban, így nálunk is Magyarországon az értékmérő maga a pénz. Agyunk már-már automatikusan fordítja le dollárra, euróra vagy forintra az adott témát, terméket, embert, bármit, amivel találkozunk nap mint nap.

Valóban csak a pénz nyelvén tudunk beszélni? De akkor mennyit érünk mi magunk, és mennyit a tudásunk?

Lehet vitatkozni, s remélem sokan fel is szisszennek a téma olvastán. Érdemesnek tartom elgondolkodtatni néha magamat és másokat is ezen az anyagias szemléletű kérdésen. Mi is a bajom ezzel?

Érvek és ellenérvek a piaci szemléletről

Nos, nem nehéz sok érvet felsorakoztatni amellett, hogy árazni muszáj és hasznos is.

Nem vehetek meg egy ruhát pusztán a mosolyomért, hiszen abban a termékben munkaidő, szállítási és anyagköltség, rezsi és legjobb esetben egy kis szépérzék és szaktudás van. Kategóriákra (árcímkékre is) szükségünk van tehát. Ezek alapján könnyű behatárolni a minket körülvevő világot, s ezek alapján igazodunk el nap, mint nap a boltban, a munkahelyen.

Be kell árazni a diplomákat, hiszen nem lehet ugyanolyan értékes egy tíz éve megszerzett tudásanyag a pszichológia szakon, mint a frissen végzett fogász szakos orvosé. Mégis, ki dönti el, hogy mennyit ér ez a tudás, vagy az? Szerencsés-e már a gyermekkorban behatároltan kezelni a tudást és a képességeket – neked van, neked nincs; te szerencsés vagy, te nem; te tudod, te nem; neked van esélyed, neked nincs; te sikeres leszel, te nem?
Ha így teszem fel ezeket az árazó kérdéseket, valószínűleg nincs sok ember, aki nem adna rá határozott és azonos választ, véleményt.

Nekem egyetemes válaszaim nincsenek, de tendenciák és a világot behálózó folyamatok adnak némi támpontot.
Nem jó érzés, ha valami olyasmihez értünk, amire a kutya sem kíváncsi. (Vagy legalábbis ezt hisszük, teszem hozzá csendben.)
Nem egy perspektíva ma szakmunkásképzőből kikerülő fiatalként milliós álmokat dédelgetni, mert az embert azonnal orrba nyomja a tévéből és az utcáról ráömlő valóság: te nem érsz sokat ma a tudásoddal.
Esélytelennek érezhetjük magunkat a nagy versenyben, ha egyetlen idegen nyelvet sem tudunk (sem akarunk) megtanulni, s csökken is az értékünk azonnal.

Van ellenszer, vagy beállunk a sorba?

A világ versenyzik. Így mi is versenyzünk vele. Vagy ráugrunk a meglovagolandó hullámokra, vagy lemaradunk vészesen és talán örökre. Követni akarjuk, mert követnünk kell a piac diktálta szabályokat, így természetesnek vesszük a kategóriákat, a címkéket és a beárazás tényét. Elfogadjuk, bár sokszor nem is ismerjük a játékszabályokat a pénz világában, a munkahelyen, a szaktudásunk mögöttes tudományágait.

Abban van hatalmunk és felelősségünk, hogy saját magunk etikai és lelki szabályait is egyre jobban figyelembe véve hozzunk meg döntéseket és alkossunk napról napra.

Saját fejlődésünk, tanulásunk és nyitott gondolkodó hozzáállásunk segíthet terelni minket egy emberséges és szakszerű világ felé. Ez a világ is itt van körülöttünk, csak nem szeretünk jobban belegondolni ebbe. Szeretjük a feladat könnyebb végét megfogni, és nem az alternatívákon, ellenérveken merengeni. A főnökünk azonnal és tegnapra kéri a feladatokat, ezzel azonban a lényegi kérdés veszik el, s mi ezt hagyjuk: nem adunk időt a döntéseinkre. Nem olvasunk utána, nem gondolkodunk el a témán. Pedig, ha kicsit tágítanánk ezeket a főnök-piac-verseny által szabályozott kereteket, hatékonyabb, teljesítményben kimagaslóbb, kreatívabb és – uram bocsá’ – kiegyensúlyozottabb életet élnénk. Nem mindenki, csak azok, akik hajlandóak energiát fektetni ebbe a típusú életvitelbe!

Ilyen hozzáállással az ember öntudatosabb és reálisabb lenne a külvilágból érkező hamis képek ellenére is. Tudnánk és ismernénk valódi értékeinket, magunkat „áraznánk be”, és nem hagynánk ezt másokra. Tudnánk róluk és tennénk valódi vágyainkért. Képesek lennénk olyat alkotni (család, gyereknevelés, munkahely, kutatási területek) bármely területen, ami minket is kielégítene. Eltűnne pár civilizációs betegségnek mondott kórság, mint a stressz, depresszió, izületi bajok stb.
Fura, de hozzáállásunkkal és pozitív attitűdünkkel falakat mozgathatunk el, és – most aztán nagyot mondok, mégis megteszem – egy világot is szebbé, jobbá tehetünk. Persze mindehhez nem rossz, ha van motiváció bennünk, vannak céljaink és változni is szeretnénk azon, ami nem jól működik bennünk és körülöttünk.

Sokszor ismétlem ezt, hiszen ez a kulcsszó: mindez tanulható. Belülről, testünkből és lelkünkből indul el, majd kihat mindenre, amihez közünk van és lesz.


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>