Ki a naiv?

Posted on

elizabeth-taylorOlykor meglepődünk azon, mennyire nem ugyanazt gondoljuk egy adott témáról. Megdöbbenünk, amikor a mosolygásunkra valaki negatívan reagál. Furcsák vagyunk, ha magunkból indulunk ki? Miért ne hihetnénk másban és másképp? Ki nevezhető naivnak?

Ha bárkit megkérdezek arról, miért nevezünk valakit naivnak, többségében azt válaszolják: mert mindent elhisz, amit mondanak neki. Az is naiv, aki magából kiindulva másoktól is hasonló jóságot, őszinteséget vár el. Naiv tehát az, aki könnyen befolyásolható, aki hiszékeny.

Vannak, akik keményebben határozzák meg MA a naivság fogalmát: naiv csak gyermek lehet, felnőttként az ilyen embert butának, hülyének gondoljuk. És sokan vannak, akik saját magukba nézve sokkal elnézőbbek a naivsággal, naiv helyzetekkel, hiszékenységgel: a naivság eredhet a saját belső pozitívságodból, amit másra is kivetítesz, de sajnos sok esetben hibásan. (hiszen nem azt kapod vissza, amit te magad adsz)

Tudatossággal a hiszékenység ellen

Jellemző a kor emancipált nőjére, hogy a hiszékenységet, az eleve jóságot taktikázással, falakkal, titkolózással fedi el. Nem kell, hogy más a belsőjébe lásson, inkább tetteti a butát, naivat, vagy nem szól egy szót sem adott helyzetekben, nehogy előtérbe kerüljön a valós véleménye. A valós vélemény ugyanis mindannyiunk szent és sérthető világképéhez tartozik.

A tudatosság talán okosabb fegyver a taktikázás és titkolózás helyett. Nem kell minden helyzetben okosnak, okosabbnak lenni, mint amilyen abban a pillanatban tőlünk telik. Nem hozunk magunkkal sok száz éves tapasztalatot minden szituációra, így valójában mindenki téved, másként ítél meg, naivan bedől, csalódik, kellemetlen helyzetbe kerül sok-sok alkalommal. A tudatosan odafigyelő nők azonban egy idő után észreveszik, mely helyzetekben érzik magukat magabiztosabban, háttértudással felvértezve, s melyek a bizonytalan és labilis helyzetek, milyen emberek között nem érzik magukat adekvátnak, hozzáértőnek. NEM felelhetünk meg mindenkinek. Nem lehetünk mindenki kényére kedvére olyanok, amilyennek elvárnak minket. Nem érthetünk mindenhez, nem ismerhetjük fel mindenkiben az eleve jót és rosszat. Oh, milyen unalmas is lenne, ha mégis ilyenek lennénk!!! Nem lenne nagy röhögés, nagy sírás a félreértésekből és naiv hiszékenységből, nem lennének csalódások, meglepetések a bizalmunk feltétel nélküli kiadása után.

Az biztosan igaz azonban, hogy aki hajlamos minden emberben a jót azonnal meglátni, aki feltétel nélkül osztogatja saját bizalmát és segítségét, abban ma már inkább naiv ostobát, mint kedves, önzetlen misszionáriust lát a társadalom jó része. De hogy kinek, mennyit és meddig ér meg saját bizalmának és önzetlenségének átadása, az legyen a SAJÁT választása!

Ha feltételeket akar és tud szabni valaki e tekintetben, akkor tudatosabban tervezze meg a közösségeit, barátait, véleményformáló társait, igyekezzen olyan helyekre és rendezvényekre járni, részt venni azokon, ahol hasonló értékeket kap vissza, mint amit ő maga is átad!

Ha pedig valaki őszintén bevallja magának “gyengeségét”, naivitását, s annak megváltoztatására nem érez erőt magában, az fogadja el, hogy NINCS EGYEDÜL ezzel az érzéssel, és szeresse magában ezt a típusú hozzáállást, sőt élvezze és keresse a hasonszőrű társait!

Úgy gondolom, a naiv embereket ki lehet használni, lehet bántani, sértegetni, de őszinte, ösztönös belső hitük, nyitottságuk, bizalmuk miatt inkább irigylésre méltók. A butaság pedig egy nagyon más történet.

*


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>