I. Megoldás klub a Nőfejlesztővel

Posted on

megoldás klub nőfejlesztő 2014Elindult a Nőfejlesztő közösség Megoldás klubja! A szabályok egyszerűek: Te kérdezel, Mások válaszolnak, ötleteket, megoldási javaslatokat adnak. A lehetőség minden nevét vállaló és titokban tartó olvasómnak nyitott! Hozzászólásra 2014. szeptember 18-án, egész nap lehetőséged lesz ennek a cikknek az alján!

Én, mint moderátor és hozzászóló is egyben, 18.30 és 20 óra között élőben moderálom a közösségi hozzászólásokat.

3, hírlevélolvasóm által korábban beküldött témával indítunk, de ettől eltérő kérdéseket is hozhattok, véleményezhettek.

A hozzászólás módja:

A hozzászólás beküldése ENNEK A CIKKNEK AZ ALJÁN lévő szövegdoboz segítségével történhet. A hozzászólás ezen a napon nyitott, nevet, e-mail címet nem kötelező megadnod, ezt te döntöd el. Az alábbi kép segítséget adhat, mit, hol találsz, hova, mit írhatsz:

kommentálás, hozzászólás, nőfejlesztő

A mai napon, 20 óra után leállítom a név nélküli, korlátlan hozzászólási lehetőséget. Ezután csak korlátozott módon kommentelhető minden téma és hozzászólás. (vagyis meg kell adnod neved és e-mail címed a hozzászólás beküldéséhez)

Jöjjön az első 3 téma, amire várják olvasóim a véleményeket, megoldási javaslatokat:

1. “A” kérdése:
“Nagyon jó ötletnek tartom a Megoldás klubot, mert szerintem sokan küzdünk problémákkal, amelyekre nem találjuk a megoldást. Én is így vagyok vele. Kb. két éve tart a házasságunk válságos időszaka, ami alatt megpróbáltuk egymással megbeszélni a dolgokat, kértük szakember tanácsát, kerestem könyvekben is a választ. Az eltelt idő alatt sok mindent megértettem, már máshogyan nézek a “problémára”, tulajdonképpen a további fejlődés lehetőségét látom benne. De sajnos valahogy úgy érzem, én gyorsabban alkalmazkodom és változom, mint a párom. Mintha ő egyszerűen nem lenne képes arra, hogy más szemszögből nézze a dolgokat, ragaszkodik ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy régen – de ez nem megy, mert mi magunk is sokat változtunk. Zsákutcába jutottam, és nem találok megoldást sehol. Nem érzem azt, hogy véget kellene vetnem a házasságunknak, de így élni benne szintén nem jó. Jó lenne tudni, egyáltalán hol keressem a megoldást? Mit tegyek? Kihez forduljak? Mert úgy érzem, én már teljesen tanácstalan vagyok. Örülnék, ha valaki segítene ebben. Még egy gondolat (kérdés): volt már olyan időszak, amikor azt hittük megbeszéltünk mindent, de a hétköznapok alatt megint visszacsúszunk a korábbi szituációkba és szerepekbe, amelyektől meg akarunk szabadulni. Ez tényleg ennyire lassan és nehezen megy? Vagy ez annak a jele, hogy nem érdemes próbálkozni már?”

2. “B” Problémája és megoldási javaslata:
Szexualitás téma: Volt már szó nálad a facebookon korábban a gyermekszületés utáni időszakot érintő szexuális életről, vagy annak hiányáról. Nem mondom, hogy nálunk nem volt ebből probléma, sőt. De azt hiszem már túljutottunk a nehezén a férjemmel. Ő kellően türelmes volt velem, miközben nekem a testem-lelkem egyetlen porcikája sem kívánta őt. Ezt nem mondhattam neki, így hárítottam, alvásra vágytam folyton. De ezt – éreztem – nem lehetett sokáig csinálni. én belekapaszkodtam az anyaság friss élményeibe, a férjemet pedig szinte kizártam ebből is, s a házastársi örömökből is. Igazából újságcikkek és fórumhozzászólások vezettek a változtatásra: beszerveztem anyukámat, s elmentem a férjemmel egy vacsorára. Ott előhoztam a 3 fős kiscsaládunk problémáit, a szerepeink megváltozását és kértem, hogy segítsen ő, adjon tippet, tanácsot, ő mit tenne mindkettőnk nevében, s ő mit szeretne, a gyereknek mi lenne jó, ilyesmit… Meglepődött, őszintén. Nem gondolta, hogy erről tudunk és akarunk beszélni. (vagyis én) Jól esett neki is, majd nekem is, hogy mindketten elmondhattuk, mi lenne a szerencsés a folytatásban. És azóta ezen vagyunk! Heti 1 nap biztosan a miénk, mint házastársaké. Ez ma már szent!

3. “C” kérdése:
Szerintetek létezik társfüggőség? Azért is kérdezem, mert felmerült már bennem több barátnőmet látva, hogy sokszor maradnak “csakazértis” kapcsolatokban, mert egyedül képtelenek lennének élni. Szerintem ez társfüggőség, és nem feltétlenül a jó megoldás, nem?

***

Figyelem!
Pár szabály az igényes és közösségépítő hozzászólásokért itt olvasható!

***

Kellemes és építő közösségi megoldáskeresést kívánok!

Abonyi Anita,
www.nofejleszto.hu

 


22 thoughts on “I. Megoldás klub a Nőfejlesztővel

  1. Kedves Közösség! A C kérdésre szerintem egyértelmű a válasz: létezik társfüggőség, és akik ilyen lelkileg gyenge emberek, azoknak valóban kell egy társ, akire támaszkodva élhetnek. Ez nem biztos, hogy baj, hiszen valamilyen szinten minden kapcsolatban támaszt keresünk. Inkább az lehet a baj, ha sok rossz mellett is folyton kitartunk egy olyan ember mellett, aki semmit nem ad vissza nekünk.
    De én is kérdeznék valamit: a függőség nálunk is egy kardinális kérdés. A férjem sokszor jár el szerencsejátékozni. A gyerekünket szinte egyedül nevelem, a családunk az én fizetésemből él meg. Tudom, hogy a férjem munkanélkülisége rányomta a bélyeget erre a szenvedélyére, ami csak viszi a pénzt, nem hozza… de ez nem megoldás. A szerencsére nem lehet alapozni, abból nem tudunk megélni. Orvoshoz nem vihetem el, mert ő egyébként sem érzi ezt veszélyes állapotnak. Ha bárkinek lenne ötlete, mit tehetnék, nagyon jó lenne.

    • Szia!

      Nem tudok nagyon okos választ adni a kérdésedre, de hátha a többiek is besegítenek. Nekem az ugrott be a szerencsejáték függősséggel kapcsolatban, amit a cigiről leszoktatásnál már egy jó ismerősöm átélt és neki bevált. A férje akarta letenni a cigit, és egy barátjával mentek el egy leszoktatós előadásokkal teli napra. Kb 40 ezer forint, dokik és egyéb szakemberek beszéltek nekik a leszokásról és a káros hatásokról, és én sem hittem volna, ha nem a barátnőm meséli, hogy a férjének ez bevált!!! Egyik napról a másikra letette. Hátha van hasonló leszoktató nap/előadás/szakember, akihez ti is fordulhatnátok a szerencsejátékkal kapcsolatban. Talán… (és ez legalább nem olyan direkt, mint a dokihoz elmenni és erőlködni)

    • Kedves mks!

      A Ti gondotok komolyabb annál, mintsem, hogy elhitessem Veled, egy könyvtől, tanácstól majd megoldódik minden. A lényeg: minden függőség, amit önmaga nem tud kontrollálni, féken tartani az ember. Zacher Gábor toxikológus elég hasznos infókat szokott MINDEN szenvedélybetegségről nyilatkozni, s persze ő azt mondja, leszoktatni valakit csak egy orvosi felügyelet mellett zajló folyamat során (gyógyszeres kezelés) lehet.
      De van még pár megoldás, amit ki lehet próbálni, pl. az illető saját lebeszélő érveinek kiprovokálása. Vagyis: okos kérdezéssel magát a függő személyt kell SAJÁT véleményével befolyásolni. pl. Te mit mondanál a fiadnak, miért ne kezdje el a szerencsejátékot? Szerinted, mi a rossz/ mi a hátránya a szerencsejátékban/nak? Miért nem érdemes erre támaszkodni? Mire/kire támaszkodnál, ha nem mennél éppen szerencsejátékozni? Te mivel pótolnád azt az időt, amit ott/azzal töltesz?
      A cél, hogy az illető saját maga érveivel, véleményével szembesüljön, elgondolkozzon saját lehetőségein, állapotán.
      (amiért ez műküdik: a legjobb meggyőzők MI magunk vagyunk)

  2. “C” kérdés
    Azt gondolom ennek kapcsán, hogy igenis van társfüggőség. A nők javarésze sajnos társfüggő. Félreértés ne essék, ha valakinek van párja, férje mindenképpen lesz egy függőségi viszony, hiszen mindkét félnek alkalmazkodnia kell a másikhoz (legyen az munkarend, iskola), tolerálni kell a másikat és ha még gyerekük is van, akkor pláne összehangoltan (függőségben) kell együtt haladniuk előre. Ez azonban jó értelemben vett függőség szerintem.
    Viszont a negatív értelemben társfüggőség szerintem erős önbecsüléssel, személyiség fejlesztéssel csökkenthető és meg is szüntethető. Mondjuk sok szingli barátnőmtől már én is megkaptam, hogy amióta a párommal járunk, azóta megváltozott az életem. Igen, megváltozott. Ahogy másé is megváltozik, ha új tényező kerül be az életébe, nem kell ehhez párkapcsolat, elég csak új tanfolyamra, iskolába beiratkozni. Viszont azt felnőtt emberként tudnunk kell, hogy ha valakinek társa lesz, akkor kevesebb ideje lesz az összes többi dolgára, így a kevesebb időt kell beosztani. Ebből pedig az következik, hogy akár egy barátnős találkozóra kevesebb idő vagy kevesebb alkalom jut. Ha valakinek gyereke lesz, a szituáció hasonló szerintem, akkor is változik az időbeosztás és más lesz a sorrend.
    Minden nőnek magának kell rájönnie, hogy hülyeséget csinál és rossz kapcsolatban van benne. Barátként ennek a rávezetésében segíthetünk, de ezen kívül szerintem igazán mást nem tehetünk. Én azt látom, hogy sok nő az anyagi függőség miatt nem lép tovább az egyedülálló életre. Ugyanis az roppant kényelmetlen, ha lakótársat kell keresni, új helyre kell költözni és a régi rosszat meg már úgyis megszokta és így legalább kevesebb a költség is. Ha pedig a férfi a fő és esetleg egyedüli kereső, akkor pláne előjön ez a negatítv függőség.

    • Kedves Fatima!
      Magam sem fogalmaztam volna meg jobban, amit leírtál a társfüggőségről. Köszi!
      Csak 1 dolgot fűzök hozzá, ami szerintem az alapvető probléma, s ekkor beszélünk a rossz értelemben vett függőségi állapotról: az az állapot, amikor elveszítjük önmagunkat egy kapcsolatban. Önbecsülés, önismeret nélkül biztosan függővé és alárendeltté válunk egy kapcsolatban. (s ez egy jó kapcsolat közben is kialakulhat: elveszítjük az énképünket, nem hiszünk magunkban, nem lesznek motivációink, céljaink stb)
      Ezért (is) érdemes magunkat tanulmányozni és beszélgetni, könyveket olvasni időről-időre.

      • Anita, ebben igazad van mindenképpen. Egy jó kapcsolat során is alakulhat ki társfüggőség. Azt hiszem, ezen lehet dolgozni és javítani, ha szeretnénk. Igaz, munkával és nagy önfegyelemmel, sok odafigyeléssel jár. Saját tapasztalatból mondom, én is voltam társfüggő a negatív értelemeben.
        A rendszeres (időről – időre) könyvolvasás, magunkra odafigyelés jó ötlet szerintem.

  3. Sziasztok!

    Megérkeztem én is, s adok választ a magam tárházából az eddigi kérdésekre.
    KÖSZI azoknak, akik itt vannak és megosztják velünk a véleményüket, vagy kérdeznek tőlünk!
    Az erő most velünk van, ez tuti! :-)
    Eredményes estét mindenkinek!

    Abonyi Anita,
    nőfejlesztő, coach, mediátor, kommunikációs tanácsadó
    http://nofejleszto.hu/kapcsolat/

  4. Sziasztok!
    Én vagyok az “A” jelű probléma “tulajdonosa”. Egy kicsit pontosítanék, mert így visszaolvasva talán nem is világos, miért van válságban a házasságunk. Szóval: fülig szerelmesen mentem férjhez, de lélekben még “kislány” voltam. Gyerekként nagyon jó kislány voltam a családban, jól tanultam, jól viselkedtem, nem volt velem probléma, igazából észrevétlen voltam és az is maradtam. De nem szerettem otthon lenni, mert (ezt már mostani fejemmel mondom) talán magányosnak éreztem magam. Talán ezért történt, hogy nagyon ragaszkodtam a férjemhez és a kapcsolatunk kicsit hasonlított egy felnőtt-gyerek viszonyhoz. Ő “játszotta” a felelősen gondolkodó felnőttet, aki megtanított sokmindenre (viselkedni, kommunikálni, célokat kitűzni, tervezni, elérni dolgokat – amit a szüleim valamiért elmulasztottak). Persze ez azzal is járt, hogy befolyásolható, irányítható voltam, képes voltam megszeppenni, ha rám szólt valamiért. Ha valamit nem jól csináltam, nem mertem neki elmondani. Aztán persze szép lassan igazából nővé értem, felnőttem, az utóbbi pár évben pedig igazából kezdtem kibontakozni, megvalósítani az álmaimat (amit régen még ki sem mertem mondani). A férjem sem játszhatja már mellettem a régi szerepet, hiszen már van saját véleményem, amiért bátran ki is állok, már nem kell irányítania, terelgetnie, képes vagyok önállóan döntéseket hozni, élni az életemet. Én úgy érzem, ő is képes lenne felnőtt férfiként jelen lenni a kapcsolatunkban, de most már hosszú ideje inkább sértődött kisfiúra hasonlít.. Persze a gyerekeinkkel szemben még többnyire felveszi a kioktató, “felülről lefelé beszélő” hangnemet (remélem érthető, mit is akarok ezzel kifejezni). No és itt tartunk. Szerintetek hogyan tovább?

    • Szia!

      Én pont a te történeteden gondolkodtam el nagyon, de nem akartam hozászólni, mert nem érzem magam olyannak, aki tanácsot adhat. De mégis az jutott eszembe, hogy vajon nálatok a férjed miben érzi magát férfinak, erősebbnek, okosabbnak ügyesebbnek? Amit leírtál az előbb, pont azt mutathatja, hogy elfogyott a kettőtök közti “egymásra felnézünk” helyzet. Te már a talpadon állsz, a férjed lába alól pedig teljesen elfogyott. Maximum a gyerekekkel tud kicsit még erős, hatalmas férfi képben maradni. Nehogy azt gondold, hogy a férjedet védem ebben a dologban, csak az jutott eszembe, hogy vajon érzi-e felőled még a felnézést, a támaszkodási akaratot bármiben is, mert ha nem, akkor talán ezen kellene kettőtöknek változtatni, ha lehet.
      Szorítok, hogy sikerüljön ezt megoldanotok.

  5. Kedves Bnémarika!
    Köszönöm a hozzászólást! Igen, én is azt vettem észre, hogy azokban a ritka pillanatokban, amikor igazán férfinek látom (pedig akkor egyszerűen csak olyan “normális”, csak elfeledkezik a durcás, sértődött szerepéről), szóval akkor teljesen le tud venni vele a lábamról.
    De miért van az, hogy ritkán ilyen és gyakrabban érzi szükségét, hogy látszódjon rajta, hogy ő most meg van bántva (amiért én már nem szorulok mindenben az ő segítségére).
    Egyébként nem érzem úgy, hogy én lenéző, vagy lekezelő lennék vele – egyáltalán nem vagyok ilyen típusú szerintem, sőt nagyon nem szeretem az ilyen stílusú embereket. Csak egyszerűen már valahogy megerősödtem, jóban vagyok magammal, merek belevágni dolgokba egyedül is.
    És ez rosszul esik neki.

    • Szia!

      Én is beleszólok egy pillanatra: nagyon okos meglátás volt az előttem szólótól. Azt hiszem, amit Te is megfogalmaztál itt, hogy más szerepeket hordoztok ma, mint régen a nagy szerelem idején, ez a kulcs. Csak a férjed nem látja, nem tudja, milyen ÚJ szerepekben érezné magát jól a saját bőrében és melletted… Ha Te felismered azokat a ritka jó helyzeteket, amikor úgy viselkedik, ahogy mindkettőtöknek JÓ, szerencsés lenne valahogy ezeket a szitukat előhívnod máskor is. Láthatóan neki fogalma sincs, mi működik nálad/magánál, és a régiek közül mi minden nem.
      Van egy jó könyv, talán ismered, nekem elég sok újat adott/mondott: Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv (ő párterápiák JÓ megoldási irányait, módjait szerkesztette könyvbe)

    • Nehéz kérdés, megértelek hidd el és nem tudom a választ. A férfiak sértődékenységéről persze lehetne itt órákig beszélni. Nálunk elég elosztottak a szerepek: én a kerthez értek jobban, így a férjem csak kullog utánam, ha a piacra megyünk és keresek valami szerszámot, vagy ültetni valót. Ő meg nagyon ügyes a barkácsolásban, büszke is vagyok rá, hogy nem kell mindenért szerelőt hívni. De az nálunk is a gyerekekkel szemben mutatkozik meg legjobban, hogy amikor a fiam hív telefonon megsértődik, ha tőlem kér tanácsot, tőle nem. Buta példa, de gondoltam megosztom, nálunk hogy megy ez a szerepekkel és sértődésekkel.

  6. A “C” társfüggőség témára még adnék egy olvasnivaló tippet mindazoknak, akik picit is érzik már ennek a függőségi viszonynak a rossz oldalát: Casparus kiadó, Törj ki a társfüggőségből! (elgondolkodtató dolgok vannak benne)

    Önbizalom, önbecsülésnövelés témában pedig egy amerikai szerző könyvét dobom be a közösbe, ez az alapos fajtájából való az amerikai motivációs és tréninges témájú könyveknek: Brendon Burchard: Töltődj fel! (sok fontos kérdésre határozott válaszokat ad a szerző)

  7. Szia A!

    Nekem meg az jutott eszembe, hogy mondjuk van e közösen egymásra fordított, együtt töltött időtök? Amikor mindketten olyan helyen és azt csináljátok együtt, ami öszehoz titeket újra és újra. Nem az ilyen közös alkalmak hiányoznak leginkább a férjednek?

  8. Kedves Anita!

    Köszönöm a segítséget! Igen, ismerem a könyvet, és azt tudom mondani, hogy elég különböző a szeretetnyelvünk is, sajna. Tudod, az is probléma, hogy annak idején én mindent elfogadtam amit ő mondott, nekem úgy volt jó, ahogy neki és ő most ezt szinte “számon kéri”, mintha szándékosan félrevezettem volna. Valóban történt valami ilyesmi, de csupán azért, mert nem voltam elég erős a saját igényeim, véleményem felvállalásához. Most már tudom, mi az, ami nekem tetsző, ő pedig azt mondja, mintha nem ezt a nőt vette volna feleségül. Látom, már lejár az idő, de azért köszönöm szépen a segítséget! Jót tett ez az összeszedett fogalmazás, hogy átgondoltam így is a dolgokat.

    • Kedves Anita!

      Igen, itt most lejár az idő, de úgy látom, te hiszel abban, hogy még érdemes a ketőtök dolgán dolgozni. ÚJ, közös alapokat kellene építenetek, de nem csak neked. És persze ez nem működik úgy, ha folyton a múltba nézegetünk, ezt fogadja el a férjed is most nehezen. te szembe néztél már azzal, hogy a változás természetes dolog, ő pedig nem akarja ezt elfogadni. (pedig ez a termlszet rendje is)
      Gondolkodom még ezen a kérdésen, és jelentkezem, ha van még egyéb ötletem.
      ÉS MINDENKI más is hozzászólhat ezek után is a témákhoz, csak meg kell adni egy e-mail címet.

  9. Kedves PKati!

    Igen, próbáltunk tudatosan közös dolgokat szervezni. De valahogy a hétköznapok gyakran elsodornak minket, ráadásul ő 2-3 napokat távol van, van, hogy éppen hétvégén. De tudom, hogy erre is figyelni kell. Köszönöm, hogy újra felhívtad erre a figyelmemet!

  10. Köszönöm, hogy itt voltatok, és azoknak külön is HÁLA, akik vállalták segítő véleményüket! :-)
    A klubot folytatjuk, ha van rá igény a továbbiakban is.
    SZÉP estét!

  11. Pingback: Októberi Megoldás klub | Nőfejlesztő

  12. Pingback: Megoldás klub november 20-án | Nőfejlesztő

  13. Pingback: Megoldás klub december 11-én | Nőfejlesztő

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>