Hazug élet

Posted on

Mindennapi hazugságainkNem egy könyv szól ma már mindennapi hazugságainkról, a kegyes kisebb és az éles, nagy hazugságokról. Tény, hogy mindenki hazudik. Társadalmi kultúránk és kommunikációnk része, hogy csúsztatunk, elhallgatunk, hogy önvédelmi okokból füllentünk. Fogadjuk el, vagy tegyünk ellene? Lejárt az őszinteség ideje? Nem becsületes és hiteles az, aki súlyozza a hazugságokat és alkalmazza is nap mint nap a kegyesebb részét?

Egy teljesen hétköznapi példával élve vegyük először figyelembe a kegyes hazugság jelenségét: Amikor boltba menet megállít az utcán egy régen nem látott (és számunkra egyáltalán nem fontos) ismerős, s a hogylétünk felől érdeklődik, már a kérdést is hamisnak érezzük. Nem beszélünk gyakran, nem vagyunk kapcsolatban, nem is ismerjük egymást igazán, talán a teljes nevét sem tudjuk egymásnak. Mégis az illem és a jó modor úgy kívánja, hogy mosollyal arcunkon, röviden válaszoljunk, s vissza is kérdezzünk. A rövid párbeszéd vége sokszor alakul úgy, hogy „örülök, hogy látlak, máskor is összefuthatnánk egy jó beszélgetésre” kedveskedéssel. Na itt bele is futottunk a hazugságba. Eszünk ágában sincs találkozni a másik féllel, de ezt nem vághatjuk az arcába az illetőnek. Illendőség és kedves gesztus tuti biztos hazugságot szül.

És ne mondja nekem senki, hogy nem élt át már hasonlóan zavart helyzetet az utóbbi hetekben.

Azt gondoljuk a hazugság romba dönti a kapcsolatainkat

Az emberi viselkedés normális menete a kultúránkban azt feltételezi rólunk, hogy részt veszünk emberi kapcsolatokban, kommunikálunk, vagyis mindkét fél infót ad át egymásnak, függetlenül attól, hogy a másik fél kicsoda, mennyire fontos számunkra, egyéni preferenciáinknak mennyiben felel meg. Viselkedünk, és ez a normális.

A társasági érintkezések során alapvetően elvárt formátum, hogy burkoljuk be az igazságainkat, ne legyünk teljesen nyíltak. Ezt tanuljuk oviban, iskolában, ezt látjuk másoktól, és ezt adjuk át generációról generációra. Benne vannak a hagyományainkban, vallásainkban. Lássuk be, milyen általános szülői hazugság a mikulásos sztori, vagy a lidérces történetek a zsákos emberről, akikkel fenyegetni lehet a gyerkőcöket. Kegyes hazugságként mindenki okolta már a tömegközlekedést és a dugókat, ha munkahelyi késésről volt szó. És ugye nem mondjuk bele a legjobb barátunk szemébe az őszinte véleményünket, ha szörnyen néz ki, rossz ruhát vett fel, vagy szerintünk nem a megfelelő embert választotta éppen?!

Igen, hazudunk és hazudni is fogunk. Ennek mértéke azonban már társadalmi-közösségi szinten, és orvosi-gyógyászati szempontból nézve nem elhanyagolandó kérdés. Én viszont kommunikációs szempontból vizsgálódok, így a szélsőségek értékelését más szakemberekre hagyom.

Milyen egy állandóan őszinte ember közelsége? Őrjítő!

A mindennapi, kicsiny hazugságokkal (füllentés, csúsztatás, elhallgatás) félrevezetünk másokat, sőt magunkat is. Azzal, hogy szépítjük, megmagyarázzuk, mís-másolunk történeteinkben, életünkben becsapjuk magunkat és másokat. Az önámítással, és önbecsapással, ferdítésekkel és szépítésekkel igyekszünk a kellemetlenségeket, saját belső feszültségeinket is elnyomni. Ideig-óráig (egy nem szélsőséges szintig) hatékonyabban működik is így az életünk.
Jóindulatú hazugságaink következtében pozitívabb képet festünk magunkról és másokról, lojálisabbak vagyunk másokkal, könnyebben érvényesülünk helyzetekben, profibban játsszunk el számos kötelező szerepet. Elhisszük, hogy így nyerhetünk, s mi több, a társadalom is nyer ezzel a hozzáállással.

De hát mégis hol a határ? Lejárt az őszinteség ideje?

Vannak a kóros igazságkereső hajlammal megáldott emberek, akik önmagukra és másokra mért kegyetlenül kritikus hozzáállásukkal pokolian kemény életet és elveket diktálnak.
Becsülendő ez a fajta életmód, de nem kifizetődő sem egészségben, sem anyagilag.
Mivel legtöbben önvédelmi szempontból hazudunk, ferdítünk, szépítünk, könnyebben boldogulunk az életben és közösségekben.
Az állandóan őszinte ember magányossá válik, közösségekben antiszociálisnak és különcnek bélyegzik. Ezzel szemben, aki enyhébb hazugságokkal éli életét az szórakoztatóbb embernek számít köreinkben.

Kliséket tanulunk el egymástól, amik segítenek a hétköznapi boldogulásban. S egy idő után fel sem tűnnek már partnereink hazugságai, hiszen mi magunk is elkövetjük ugyanazokat.

És mi lenne az ideális megoldás? Van ötletem és talán legtöbbünk számára elfogadható ez az elv. A cél az legyen, hogy az igazságot, az őszinteséget mindig a megfelelő adagokban és alkalmakkor mondjuk ki. Van, amikor felesleges provokációnak hat, vagy előre feltételezhetően eredménytelen a teljes igazság azonnali közlése. Olykor pozitív hozadéka van, ha adagoljuk a rémisztően ható igazságokat. Bizonytalan és megtört lelkiállapotú emberek felé pedig egyenesen egészségre káros lehet, ha az igazságainkkal akarunk érvelni.

A tudatos kommunikáció bámulatos eredményekhez vezethet annál, akik megtanulnak bánni a szavakkal. Megtanulják kezelni saját véleményük értelmezését, és szelektíven bánnak hangulatuk és mások hangulata, kedélyállapota, és az adott szituáció alapján a tényekkel, véleményekkel. Önsorsjobbító és társadalmi szinten is közhangulat erősítő lenne, a tudatosabb kommunikáció megértése és alkalmazása.

Empátia és a szavak ereje vezessen Téged is!


4 thoughts on “Hazug élet

  1. Hú, annyi gondolatom lett, nagyon érdekes a témafelvetés. Elsőre azonnal a szendvicsmódszer jutott eszembe, meg a régi osztályfőnökünk, aki mindig azt mondta nekünk, hogy mindent meg lehet mondani, csak a csomagolás, az nem mindegy. Sok tanár panaszkodott ránk, mi meg rájuk:). Én szeretem, ha valaki őszinte velem, de csak akkor, ha az illetőről tudom, hogy szeret.

    • Leona: Jó, hogy írtad az őszinteség és a csomagolás fontosságát. És arra mi a biztos tipped, hogy tudd, ki az, aki valóban szeret, s ki az, aki csak érdekből, kétszínűségből (ideig-óráig) kedves Veled? Nem akarok filozofálgatni, de tényleg érdekel, ha már felhoztad. :-)

  2. Pingback: Semmi sem kötelező | Nőfejlesztő

  3. Pingback: Akik könnyen mondanak nemet | Nőfejlesztő

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>