Életjáték

Posted on

játékok, türelemjáték, életjáték“Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le – az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel.” (Osho)
Nemrég elém került ez az idézet és szöget is ütött rögtön a fejemben a kérdés: Szeretünk játszani felnőttként is? Mikor van értelme, lenne hasznos játszani?



Akinek gyermeke van, az nagyon jól tudja, milyen építő és ösztönző a játék. Gyerekesek és gyermektelenek azonban sokszor elfelejtik, hogy mennyi minden lehetne játék a saját életükben is. Jó esetben játszva tanulunk egy új nyelvet, próbálunk ki egy új receptet és választunk ki egy filmet, könyvet estére.

Shakespeare nem csak azért mondta meg a tuti a „színház az egész világ” kijelentésével, mert ő maga drámaíróként csupán ezzel a képletes hasonlattal tudott élni és magát kifejezni. Ó nem. Ő is, mint az írók, költők, filozófusok, bölcs gondolkozók a való élet történéseit foglalták sorokba. A való élet tragédiájával és komédiájával együtt is csak egy nagy játék.
Az optimista emberek szerencsésen átérzik ennek az életjátéknak a lényegét. A veszteséget új célokkal és tervekkel kárpótolják. A nyereséget hatalmas szívvel és lélekkel élik meg. És a legtöbb dolgot mégsem veszik igazán komolyan.

Amikor nincs kedvünk nevetni

Olyan sok tragédia szövi át a hétköznapokat, legalábbis a híradók tömörített és világot átfogó hírcsokraiból így látjuk. Sajnos a baleset, a halál, a sikertelenség, a kudarc valóban hétköznapjaink része lehet, de az eltúlzás, a végletesítés már-már kórosan irreális pszichét eredményez.
Nem engedheted magad az önsajnálat olyan mélységeibe, ami sem rád, sem barátaidra, családodra, környezetedre nincs építő hatással! Igen, az önsajnálat, a tragédia, a kudarc is része életünknek, de csupán kisebb része. Vedd ezt észre!
Amit pedig lerázol magadról, az elmúlik és nem jön vissza többet!

Ha nincs kedved nevetni, másnak sem lesz ereje téged felrázni. S nem is várhatod el, hogy más is érezze ugyanazt a fájdalmat, amit te érzel. Önmagad vagy, s a te életedet neked kell megélned! Okos lépés, ha egy kiadós sírás és önostorozás után inkább előre, mint hátra akarsz elindulni.
És mindig van előre!
Egy újabb feladat, egy újabb könyv, egy újabb hobbi, egy újabb ismerős, egy újabb bölcs idézet adhat erőt a további élethez. Az élethez, amit újult erővel inkább játszva, mint görcsösen élj meg!

Milyen az életjátékos?

Ha tudnám milyen az életjátékos, magam terjeszteném fel magamat a Nobel béke-díjra. :-) De azt sejtem és hinni szeretném, hogy a játékban nyerhető pozitív energia a legtöbbször kreatív ötleteket szül. Az ötlet pedig előrevisz minket, akármerre is indulnánk.

Azt mondják, a játékok során mindenkinek kivillan az igazi énje. Figyeld meg egy kártyázáskor, egy online közösségi játékban, vagy egy társasozás közben, ki hogyan viselkedik, mikor már a sokadik kört játszátok. A versengő átgázol mindenkin és egy cél hajtja, a nyeremény. Az empatikus jól érzi magát és minden lépésében örömet lel, trécsel a többiekkel és együtt sír együtt nevet a többi játékossal. A közömbös elsősorban a többiek lelkesedése miatt játszik, s jó esetben megérez valamit a szerencsekártyák és jutalmak meglepetésként érkező öröméből.

Az biztos, hogy a játék felszabadít belőlünk valami mélyen őszintét, valami gyermekit, ami a hétköznapok robotjában soha nem érződik. Pedig ne mond nekem, hogy egy kiadós excel táblázatozás nem olyan, mint egy stratégiai játék? Vagy amikor problémát kell megoldani, sokan azonnal papírt és tollat ragadni, s vizuálisan vezetik le a hirtelen jött ötleteket, amiből később csak ők tudják kihámozni a lényeget. Megbeszéléseken több olyan kollégám is volt, akik akarva-akaratlan fél kézzel telerajzoltál a papírjukat non-figuratív ábrákkal, s ha kérdezték közben őket, érdemben is hozzá tudtak szólni az adott témához. Ez mind játék.

A játék koncentrációt igényel, ugyanúgy, mint a kemény házvezetési és egyéb munkahelyi munkafolyamat. Egy dolog változik, amikor játszunk: tudjuk, hogy nem vérre megy. A végeredményen nem múlnak álmok és fizetések, karrierek és az egészség.
Mégis úgy gondolom, hogy egészségesebb hozzáállás lenne a játékos szemlélet, mint a versengőn, mindenkit eltaposó, önző egoista attitűd. Egészségesebb és hatékonyabb. Hiszen az empatikusan együtt dolgozó, munkálkodó emberek közössége sokkal jobb kedvű, és könnyebben ösztönözhető, motiválható, s még olcsóbb munkaerő is, mint a másik csoport.

Lazítsunk kicsit a saját kantárjainkon, és vegyük észre a játékos lehetőségeket a feladatokban! Könnyebben és oldottabban juthatunk előre, miközben elkerül minket a stressz és még a családunkra is több időnk, energiánk marad.

(kép forrása: piaxabay.com)


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>