Asszertivitás, önbecsülés és érdekérvényesítés

Posted on

tanitasellenfelAz asszertivitás tanulható viselkedésforma, s egyben kommunikációs technika, mellyel sikeresen képviselheted önmagad, vágyaid és értékrended a külvilág felé. Vendégszerző írását adom közre a témáról:

Pázmándi Anikó két részes írásában bemutatja az asszertivitás szó jelentését, a viselkedési forma jellemző karakterisztikáját, s gyakorlati tanácsot ad a tanulható attitűd felépítéséhez.

Az asszertivitás szó a latin nyelvből származik, az “asserere” szóból eredeztetett, jelentése jogot formálni valamire, megerősíteni. Rokonságban van az angol nyelvben használatos “assertion” szóval, ami magabiztosságot jelent. Arra az emberre mondjuk, hogy asszertíven viselkedik, akinek önértékelése nő, békében él önmagával, eközben a konfliktusai és a stresszt okozó forrásai csökkennek, megszűnnek. Magyarországon 1990 óta cikkeznek a szakértők erről a témáról, de napjainkban olyannyira kinőtte magát és vált tudatos kommunikációs stílussá, technikává, tanulható attitűddé, hogy igény van ennek oktatására, különböző céges formában és magánszemélyek részére is elérhető coachingokon.

Az asszertivitás, egyfajta önérvényesítő képesség

Tulajdonképpen annak a lehetőségét jelzi, hogy az ember képes saját magát kifejezni és kiállni önmagáért, megvédeni a jogait, s mindezt anélkül, hogy másokat sértene vele. Röviden illedelmes érdekérvényesítésnek is nevezhetjük.

Mindez jó esetben egy teljesen érthető, nyílt és közvetlen kommunikációs folyamatot jelent. Sokan úgy gondolják, ha valaki asszertív, akkor agresszív is, pedig a két fogalom egymástól eltérő, ellentétes; csupán a szándék fakad egy tőről. A szándék érvényesítése az agresszív magatartásban pontosan arról szól, hogy az illető a másik fél igényeit figyelmen kívül hagyva, a másikat nem tisztelve, erőszakosan juttatja érvényre az akaratát. Ha asszertivak vagyunk, gondoskodunk magunkról, de nem mások kárára.

Korábbi tapasztalataim szerint, ha valaki nem magabiztos, akár tudatlanságból, kényszerből származóan, vagy rossz mintákat követve, a kommunikációnak egy olyan megnyilvánulását képes alkalmazni, amelyből agresszió árad. Az agresszió sok esetben egyenlő a belső bizonytalansággal, gyengeséggel.

Egy nagyon hasznos táblázatot találtam, amelyből rendkívül könnyen értelmezhetővé válnak a különbségek a három viselkedési formáról: a passzív, asszertív és agresszív magatartásformákról.

A passzív viselkedés lényege, hogy befelé fordulva, önmagunkat marcangolva, egy, a mártírhoz hasonló bőrbe bújva menekülünk el a felelősség vállalása elől. A passzív és agresszív módok keresztmetszete az asszertív viselkedés, tehát határozottan, de nem erővel védjük a jogainkat, álláspontunkat, véleményünket.

Létezik egy negyedik viselkedési minta is, az úgynevezett manipulatív, azaz rejtett agresszív.

A manipulatív kommunikáció és viselkedési megnyilvánulás elég sajátos és talán az egyik legvisszataszítóbb magatartásforma sokunk számára. Rossz beidegződés eredménye, sokszor tudattalan viselkedés. Tipikusan az önbizalom teljes hiányára vall, mivel a használója nem meri felvállalni a szükségleteit, fél hogy ebben az esetben önzőnek tartják, vagy nincs hozzá jogosultsága. Ennek okán kifejleszt egy kevésbé látható, érzékelhető technikát, amellyel ugyanazt el tudja érni, mint egy egészséges önbizalommal rendelkező személy.

Viselkedését illetően egyenesen destruktív magára és környezetére egyaránt. Testi megnyilvánulásaiban megfigyelhető a hazudozásra jellemző testtartás és a szemkontaktus kerülése.

„ A cselekvés forrása nem a gondolat , hanem a felelősségvállalás.”
 (Dietrich Bonhoeffer)

Rendkívül fontos, hogy cselekedeteinket egy adott döntés alapján vigyük véghez, nem pedig külső nyomás, vagy befolyásoltság hatására, mint például a félelem, vagy a konfliktus elkerülése. Ahhoz, hogy ezt a magatartásbeli változást elérjük, rengeteg türelemre és gyakorlásra van szükség , hiszen nem elsőre és nem harmadjára fog menni az eredményért való küzdelem.

Nyerhetünk vele egy pozitívabb, magabiztosabb hozzáállást, megfelelő szelekciós képességet a valóban fontos és a felesleges frusztrációt okozó kérdések között. Hamisság lenne azt állítani, hogy ezáltal az életünk egyetlen szemvillanás alatt gyökeresen megváltozik, de határozottan jobb esélyekkel folytathatjuk az életünket. Az asszertivitásban a partnerek egyenrangúak, nincs alá-fölérendeltségi viszony.

valtozas

 

Hogyan építsük fel az asszertivitáshoz vezető utat?


1. lépés a bátorság

De mihez? Az emberek hajlamosak a klasszikus bekódolt viselkedésmintát követni és a biztos talajon mozogni. Biztosnak érzünk mindent, amiben éppen vagyunk, sokszor egy mocsárban dagonyázunk, miközben pontosan tudjuk, hogy létezik tó és tenger is. Kiküszöbölni a bennünk rejlő hibás paradigmákat hatalmas feladat, amely nem pár nap, vagy hónap alatt zajlik le. Egészen egyszerűen félünk az ismeretlentől.

Jó esetben azonban kutatunk és magyarázatokat keresünk, ami már jó jel, hiszen meg akarjuk érteni a körülöttünk is zajló folyamatok lényegét, okát és miértjét, s ezzel önmagunk felé fordulunk, önmagunkba tekintünk és közelebb kerülünk személyes lényünkhöz. Kemény felismerést eredményez, de öntudatra ébredésünk pillanatában meglátjuk az alagút végét.

Elengedhetetlen, hogy a félelmek elhagyásával egyidejűleg bátorságot tanúsítva változtassunk, a komfortzónát elhagyjuk.

A magam önmegismerési folyamata is hosszas próbálkozás volt, míg végül rájöttem, hogy minden alapvető mozgatórugója a pszichológia és a hit. Erre építve felismertem azt a tényt, hogy valóban minden belőlünk fakad, önmagunkkal tisztában lenni a legfontosabb. A fejlődéshez nélkülözhetetlen a látszólagos bizonytalanság megélése és olykor egy-egy pofon, amit én csak tanításnak nevezek. Szükségszerű a bátorság, a régi dolgok elhagyása, nyitottság az új felé, folyamatos fejlődésünk iránti igény, kockáztatni egy sikeresebb életért.

A 2. lépcső az asszertív viselkedésforma felé a reális énkép kialakításával önbecsülésünk, önbizalmunk erősítése. De erről a következő írásban mesélek.

Pázmándi Anikó 


2 thoughts on “Asszertivitás, önbecsülés és érdekérvényesítés

  1. Remek összefoglalónak tartom a cikket, szerintem érdemes elovasni. A definícióval kapcsolatban pontosítanék egy kicsit, ami szintén megállja a helyét, csak én nem biztos hogy használnám az illedelmes érdekérvényesítés kifejezést.
    Az illedelmes szó nekem furcsa, és egy kislány jut róla eszembe, aki copfos hajjal, kék kantáros szoknyában illeg-billeg, miközben nagyon koncentál arra, amit a nevelőnőjétől és anyukájától hallott az illemmel kapcsolatban. Nekem az asszertivitás két lábbal a földön állás, és kemény munka, ahol folyamatosan monitorozzuk nem csak saját, hanem a másik saját érzéseit és szükségleteit is. Nem akarjuk többé megváltoztatni, manipulálni, kontrollálni a másik felet, hanem magunknak és a másiknak is megengedjük, hogy az legyen, aki. Így tudunk igazából felelősséget vállalni valódi önmagunkért. Nekem ez az igazi felnőtt lét.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>