A lélek teljes szabadsága a cél – Dr. Csernus Imre jelenléte ihletett

Posted on

Csernus Imre és a lélek szabadságaKecskemétre is eljutott és sikeresen felrázott pár száz embert Csernus Imre pszichiáter. Nem mondott új dolgokat, mégis megdöbbentett a közönségből megkérdezettek reakciója, vagy a doki határokat feszegető stílusa. A téma traumák és veszteségek feldolgozása volt…

Én bírom a megosztó személyiségeket. Jó, ha érzelmeket váltanak ki belőlünk. Azt érezzük, hogy élünk, hogy vagyunk, és hogy élni szeretnénk. Na igen. Csernus doktorra nem véletlenül volt kíváncsi most is férfi és nő egyaránt.

A pszichiáter azonnal ajánlatot tett nekünk, amit vagy elfogadunk, vagy nem. Érdekes volt megélni, hogy mennyire bábok, birkák vagyunk, mennyire nem állunk ellen és mennyire megalkuvó minden megkérdezett.

Csernus provokált, mi bedőltünk

Csernus Imre stílusa a régi: provokál, hogy kihozza, kizökkentse az embereket a komfortzónájukból. És ez működik. A legtöbbször. Most este is működött, s ez egyrészt mérhetetlenül elszomorít, másrészt fene sem tudja, ha nekem szegezik a kérdést, hogy apámmal való viszonyom miért feszélyez, vagy hogy igazi felnőttnek érzem-e magam, vagy csak látszat-felnőtt vagyok, mint a legtöbben, nos akkor hogyan reagáltam volna magam is… mégis, az ajánlat és a döntési lehetőség most is adott volt. Nem éltünk vele.

Bárki megtagadhatta volna a személyeskedő, provokatív kérdésekre a válasz megadását. Nem tartozik tömegekre az érzelmeim kavargása, a saját bizonytalanságom, a fel nem dolgozott traumáim mibenléte… S mégsem tette senki. Mindenki azonnal beszállt a játékba, az ajánlatba, amiben Csernus Imre volt a profi, a kérdezett pedig a megfelelni akaró gyenge diák.

Kőkemény tanulópénz volt ez az este. És melóztunk is mindannyian, – halkan sóhajtozva, vagy hangosan felkacagva – ahogy a doki is mondta. A folyton záporozó felelősségteljes és elgondolkodtató kérdések és magyarázatok hatással voltak ránk. Arra is, aki háborgott mélyen, aki nem értett egyet, s arra is, aki már régóta megéli a lélek szabadsága utáni vágyakozás felemelő érzését.

Szabadon gondolkodni és érezni volna jó!

A cél és a fő mondanivaló számomra röviden összefoglalható, persze ezzel nem azt mondom, hogy nem hangzott el még ezeken kívül legalább 5-6 olyan téma, ami önmagában is 1-1 cikkbe kívánkozna.

Számomra a szembenézés és az önismeret, a reális énkép kialakítása volt a legfontosabb felismerés. Az önmagunknak évtizedeken át sulykolt hazugságok lelkileg és fizikailag is megbetegítenek. Arról nem is beszélve, hogy ebből az álságos képből táplálkoznak szeretteink, családunk, gyermekeink, s mi is erre a rogyadozó árnyképre építkezünk nap, mint nap.

Pedig minek az önámítás? Miért nem jobb a tiszta lap? Hát persze hogy fáj elfogadni a valóságot, a tényt, hogy nem vagyunk képesek minden megoldására, minden vágy elérésére. Nem mi irányítunk, nem az egónk a főszereplő.

Sok melóval minden nap

Szabadon gondolkozva és élve. Igen. Elhinni, azt aki vagyok, amire jó vagyok és amiért érdemes élnem. Elhinni és elfogadni a kisstílűségeimet, amitől nem vagyok rosszabb, csak más. Elhinni, hogy nem kell Istent játszanunk ahhoz, hogy teljes életet éljünk és igazi, hű barátokat, társat érdemeljünk magunk mellé. Élvezni a tisztaságot és a sérthetetlenséget, amit a feltörekvő szabadságunk azonnal magával hoz. Boldogság? Hát persze, az is a lelki szabadság, az elfogadás és elengedés hozadéka.

Hogyan? „Hát sok melóval drága barátaim. Minden egyes nap, újra és újra.” Megéri megélni, hogy így is lehet. Csak így szabad.


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>